Több óra buszozás után, hajnali hat órakkor megérkeztünk Nagoyába. Nagyon hideg volt és nagyon álmosak voltunk, a buszút hagyott némi kivánnivalót maga után... Nagoya nekem nagyon tetszett, annak ellenére hogy Japán negyedik legnépesebb települése, kisvárosias hangulata volt, volt pár felhökarcoló amelyek nagyon szépen csillogtak ahogy a felkelö nap megcsillant az ablaküvegeiken. 
A város szimbóluma a delfinre emlékeztetö tengeri szörny.
Mivel még minden zárva volt, sétáltunk egy kicsit a városban és nagy meglepetésünkre nagyon sok hajléktalanházat láttunk, de ennek ellenére nem volt a környék lepukkant, nem volt szemét szétdobálva, nem volt büz, ezek ilyen kultúrált csövesek lehetnek :)
Találtunk egy parkot a közelben, igy itt tengettük el az idönket. A park igen érdekes volt, csillagvizsgáló szerü épület, napóra, ekg jel.... Ahhoz képest hogy hajnalok hajnala volt, már sokan voltan a parkban, a kutyákat sétáltatóktól kezdve, a thai-chizó öregemberekig...
Nagoya metróhálózata
Kilenc órakkor nyitott a Nagoya várkastély, amit Tokugawa Ieyasu, Japán egyesitöje épitetett 1610-ben. A második világháborúban Nagoyát gyakorlatilag a földig lebombázták, igy ez az épület is elpusztult, 1959-ben épitették újjá.
Miután megnéztük a kastély belsejében a múzeumot, találkoztunk budapesti barátnömmel Chihiroval, aki hazalátogatott a szüleihez a téliszünetben (pesten az állatorvosira jár), igy megbeszéltük hogy találkozunk, aminek nagyon örültem, és felajánlotta hogy éjszakára náluk szálljunk meg.
Japánban az elsö három nap azzal telik hogy mindenki felkeresi a legközelebbi szentélyt hogy jószerencsét, egészséget, boldogságot kérjen az Istenektöl. Chihiro mindenképpen meg akart nekünk mutatni egy ilyet, úgyhogy belementünk, sorban állni szerencsére nem kellett.
Elindultunk végre a vonatállomás irányába, mert Chihiro családja nem Nagoyában, hanem a várostól 30 km-re, Okazakiban lakik. Útközben bementünk az állomással szemben lévö felhökarcolóba, és nem törödve a DisneySea-s tapasztalatokkal beszálltunk a liftbe, ami pár másodperces gyorsasággal vitt fel minket a 42. emeletre...
A város szimbóluma a delfinre emlékeztetö tengeri szörny.
Mivel még minden zárva volt, sétáltunk egy kicsit a városban és nagy meglepetésünkre nagyon sok hajléktalanházat láttunk, de ennek ellenére nem volt a környék lepukkant, nem volt szemét szétdobálva, nem volt büz, ezek ilyen kultúrált csövesek lehetnek :)
Találtunk egy parkot a közelben, igy itt tengettük el az idönket. A park igen érdekes volt, csillagvizsgáló szerü épület, napóra, ekg jel.... Ahhoz képest hogy hajnalok hajnala volt, már sokan voltan a parkban, a kutyákat sétáltatóktól kezdve, a thai-chizó öregemberekig...
Nagoya metróhálózata
Kilenc órakkor nyitott a Nagoya várkastély, amit Tokugawa Ieyasu, Japán egyesitöje épitetett 1610-ben. A második világháborúban Nagoyát gyakorlatilag a földig lebombázták, igy ez az épület is elpusztult, 1959-ben épitették újjá.
Miután megnéztük a kastély belsejében a múzeumot, találkoztunk budapesti barátnömmel Chihiroval, aki hazalátogatott a szüleihez a téliszünetben (pesten az állatorvosira jár), igy megbeszéltük hogy találkozunk, aminek nagyon örültem, és felajánlotta hogy éjszakára náluk szálljunk meg.
Japánban az elsö három nap azzal telik hogy mindenki felkeresi a legközelebbi szentélyt hogy jószerencsét, egészséget, boldogságot kérjen az Istenektöl. Chihiro mindenképpen meg akart nekünk mutatni egy ilyet, úgyhogy belementünk, sorban állni szerencsére nem kellett.
Elindultunk végre a vonatállomás irányába, mert Chihiro családja nem Nagoyában, hanem a várostól 30 km-re, Okazakiban lakik. Útközben bementünk az állomással szemben lévö felhökarcolóba, és nem törödve a DisneySea-s tapasztalatokkal beszálltunk a liftbe, ami pár másodperces gyorsasággal vitt fel minket a 42. emeletre...
Érthetetlen módon túléltük a liftezést, és megnéztük a vonatállomásnál ideiglenesen kiállitott karcsonyi diszeket. Nem értem a medvék meg a szines virágok miképpen kapcsolodnak a karácsonyhoz, de azért nagyon aranyosak voltak. 
Végre megérkeztünk szállásunkra, Chihiro szülei nagyon el voltak ragadtatva tölünk, valószinüleg még sosem járt külföldi a házukban, ami egyébként nagyon szép volt, a részemröl elöször láttam igazi japán házat, japán szobával, tatamival, kis shinto oltárral a szobasarkában. Vacsorára az ugynevezett Osechiryori-t kaptuk, a szilveszteri, különleges tengeri herkentyükböl álló tálat, és marhahúst, zöldségeket sukiyaki szószban sütve, rizs, egyszóval terülj-terülj asztalkám volt, heten sem birtunk annyit finomságot megenni.
Vacsora után befutott Chihiro huga és annak a barátja is. Levezetésképpen wii-ztünk, aki nem tudná az olyan,hogy a kezedbe fogod a kart, ami nincs kábeles összeköttetésben a géppel, és ahogy a kart mozgatod, ugy mozog a bábud a játékban, pl teniszes játékban a kar a teniszütö és ahogy a kart mozgatod, ugy mozog a teniszütö a bábud kezében a tévéképernyön. Tehát az egészböl csak annyit látni, hogy állsz a nappali közepén és lobálod a kezed, miközben a többiek röhögnek rajtad. :)
Mind a négyen kaptunk egy egy állatkát a kinai csillagjegyeknek megfelelöen, majd végre, lefeküdtünk aludni...
Nyolcadik nap: hazaút
Végre megérkeztünk szállásunkra, Chihiro szülei nagyon el voltak ragadtatva tölünk, valószinüleg még sosem járt külföldi a házukban, ami egyébként nagyon szép volt, a részemröl elöször láttam igazi japán házat, japán szobával, tatamival, kis shinto oltárral a szobasarkában. Vacsorára az ugynevezett Osechiryori-t kaptuk, a szilveszteri, különleges tengeri herkentyükböl álló tálat, és marhahúst, zöldségeket sukiyaki szószban sütve, rizs, egyszóval terülj-terülj asztalkám volt, heten sem birtunk annyit finomságot megenni.
Vacsora után befutott Chihiro huga és annak a barátja is. Levezetésképpen wii-ztünk, aki nem tudná az olyan,hogy a kezedbe fogod a kart, ami nincs kábeles összeköttetésben a géppel, és ahogy a kart mozgatod, ugy mozog a bábud a játékban, pl teniszes játékban a kar a teniszütö és ahogy a kart mozgatod, ugy mozog a teniszütö a bábud kezében a tévéképernyön. Tehát az egészböl csak annyit látni, hogy állsz a nappali közepén és lobálod a kezed, miközben a többiek röhögnek rajtad. :)Mind a négyen kaptunk egy egy állatkát a kinai csillagjegyeknek megfelelöen, majd végre, lefeküdtünk aludni...
Nyolcadik nap: hazaútReggel ismét koránkelés volt, könnyes búcsú és egyész napos vonatozás után, 2009 január 5-én, ha jól emlékszem, hajnali 1-2 körül visszaérkeztünk Oitába.
Végre sikerült befejeznem a beszámolót az útról, épp idöben, két hét múlva megint elutazok, de immáron egyedül. Addig is nagyon sok minden, eddig történt dolgot el kell meséljek nektek, szóval nem fogok unatkozni :)Az útról még annyit, hogy igy visszagondolva elég bátrak voltunk, hogy bevállaltuk, illetve nem igazán beszélhetek többes számba, hiszen anita és gábor nem adott hozzá sokat érdemileg az úthoz, Kriszta volt a föszervezö, az ész, és akire mindig lehetett számitani.
Olyan kivánságaim teljesültek, mint látni a Fuji-t, DisneyLandbe menni, tatamin aludni... Azt hiszem ez az utazás mindannyiunknak felejthetetlen élmény marad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése