Januári hajrá

Nem tudtam értelmesebb cimet adni, ennek a bejegyzésnek, bocsi :) Blogom célja hogy minnél többet irjak le a kint tartózkodásomról, hogyan telnek a napjaim, mivel töltöm az idöt, ezért nem hagyhatom ki, azt az igencsak kicsinyke, jelentéktelen, ám de egyeseknek igen fontos részletet: a vizsgaidöszakot....
Az ember azt gondolná, milyen nehéz lehet Japánban vizsgázni, az a sok követelmény, szigor stb, nos, minket vagy nagyon megkiméltek, vagy mindenki nagyon félre van vezetve. (vagy nagyon megedzödtem a matek fakton:D)
7 tantárgyam volt összesen, igy 7 vizsga dukál. Nem vészes. Azért a vicc kedvéért megnehezitették a dolgot az olyanok számára, akik szerencsétlenebbül válogatták össze a tantárgyaikat és több szinten is felvették az órákat (mint én) azzal, hogy 2 nap 5 vizsgájuk volt. Nem sajnáltatni akarom magam, mert végülis mindegyiket teljesitettem, és rémesen egyszerü volt az összes vizsga. Persze, az eredményt azóta sem tudni, nem tudom hogy megy ez itt japánéknál, de majd egyszer ha nagyon akarjuk megkaphatjuk az eredményt, talán. Ök is tudják szerintem, hogy fikarcnyit sem érnek nekünk a jegyek, mert otthon nem számitják be. Csak akkor nem tudom hova az a nagy igyekezet a legelsö órákon, hogy ez meg ez számit bele a jegybe, nem lehet késni, lógni méginkább nem, egyböl meghúznak bla bla... nos, megbukni esetleg úgy lehet hogy.... sehogy... nincs az az idióta akinek ne sikerülnének itt a vizsgák. Akkor sem buktatnának meg ha nem jönnél el vizsgázni... egy csomag sütivel bekopogtatnának hozzád, hogy ejh, remélem jól vagy. Esetleg akkor lehet megbukni ha minimum analfabéta vagy, de legalább autista...
Szóval le tudtam a vizsgák nagy részét jan 28 és 29-n, majd több mint egy hét pihi után, volt még 2 vizsgám.... azért persze, meg volt az ilyenkor szokásos vizsgadrukk, de elbújhat a gimis évek bokája mögött.... azok voltak a szépek, az élet-halál küzdelemként számon tartott szóbeli feleletek, mikor a tanár bejött, 20 percig válogatott a naplóban, kit végezzen ki, majd miután 2 mp után megvágta az elsö felelöt, további 20 percben kinozta a remegö lábakkal, halálsápadt arccal a táblánál álló második felelöt, na azok voltak a szép idök.... amikor be sem mentél a terembe, de már egyest kaptál, mert nincs rajtad a köppeny... vagy az a jól ismert hang, végig fut a hátadon a hideg: "lecke?", nyelsz egy nagyot, megfordulsz és maga a hóhér áll elötted és látod a szemeid elött a kivégzésed.... na jó, azért nem voltak olyan rosszak azok a Babitsos évek :) (Üdvözlök minden Babitsos olvasót:D) Hiába, mindig mondták, milyen jó dolog gyereknek lenni és ne akarjak felnöni.... Kár hogy erre mindenki olyan késön jön rá :)