Elütött egy autó

Először is: gondolom már mindenki értesül róla, engem sokkolt a hír, h Michael Jackson elhunyt... egyszerűen még mindig nem fogom fel, hihetetlen... olyan fiatal volt még.... élő legenda volt, nagyon szerettem és nagyon sokat tett le az asztalra, vádolhatják akármivel... nyugodjon békében

Másodszor: a héten életemben először, és remélem utoljára, elütött egy autó.... az úgy volt, hogy mentem biciklivel a suliba, és már csak 10 perc kellett volna hogy beérjek, amikor egy kis utcából előjött egy autó. Egyszer még megállt, azt hittem lát engem, de mint később kiderült csak jobbra nézett el, én meg balról jöttem... szóval elindultam, de én is lassítottam, aztán ö meg elindult, és pont összetalálkoztunk... az egész egy pillanat műve volt, ö maga alá gyűrte a biciklimet, én meg leestem, a hátamra... a lábamat beütöttem, de egyébként semmi mást, nagyon ügyesen estem le a bicikliről :) De nagyon megijedtem. De a csávó nagyon rendes volt, nagyon aggódott, és volt mögöttem két biciklis, akik segítettek összeszedni a táskámat, csak olyan gáz volt, ahogy ott bicegek és mindenki engem néz... a biciklim persze totál kár lett, a kormánya teljesen elfordult, le kellett volna fényképezzem, de annyira nem azzal voltam elfoglalva... nagyon fájt a lábam, alig bírtam ráállni... a csávó egyből hívta a rendőrséget minden, amíg vártuk a helyszínelőket elvitt a kórházba. Azt mondták nincs semmim eltörve, én ezzel meg is elégedtem, leragasztották a sebeimet, az orvosbácsinak nagyon tetszettem... nem értem mi van ezekkel az orvosbácsikkal, eddig akárhánnyal találkoztam, mindegyik nagyon végigfuttatta a szemét tetőtől talpig... na de ezek az öreg japánok már csak ilyenek....

Szóval a csávó még be is vitt a suliba, be kellett menjek a tanulmányira, ahol teljesen odáig voltak, hogy mi történt, azóta is minden nap telefonálnak, hogy ugye jól vagyok... szóval nem az a helyzet mint otthon, ahol az iskolának van kb a legkevesebb köze ahhoz h veled mi van...

Egyébként csak az volt a furcsa, hogy ahogy elhagytam a kolit, egy kis utcából előjött egy kocsi, nem is foglalkozott azzal, hogy valahonnan valami jöhet, de még időben tudtam fékezni... és egész úton azon gondolkoztam mennyire nem képesek a japánok vezetni, erre tessék: szépen el lettem ütve.. na de sebaj, tanulságos volt, még egy emlékkel több és természetesen a másik fizeti az új bringám, ezért ki is választottam a legdrágábbat :D Nagyon csúcs szuper járgányom lesz. Itt van néhány kép a bicikliútról a folyó mellett, csak hogy értsétek miért szeretek erre fele biciklizni:Beértem a suliba, többiek nagyon aranyosak voltak, mindenki egyből kérdezte, mi volt hogy volt, ugye jól vagy stb., akkor még egész jól tudtam járni, de azért segítettek a hosszú úton a vonathozAngela, ausztrál lányDerek, aki mindjárt belegebed h engem cipel :)Estére a lábam egyre jobban kezdett fájni, már tényleg alig bírtam ráállni, de elmentem főzőcskézni Makival. Csirke pörköltet tanítottam nekik, meg kókuszgolyót, egészen ízlett nekik és sztem egészen jó is lett. Kaptam érte pénzt is, szóval megérte elmenni :) Másnap nem mentem iskolába, így megúsztam egy beadandót, meg egy nagyon izgalmasnak ígérkező nyelvtan órát... pedig már nem fájt a lábam, de hát ha már van indok, miért ne lógjunk, nem igaz:) Inkább megrendeltem az új biciklimet, szép lesz nagyon.

Egész nap feküdtem, olvasgattam, be volt bugyolálva a lábam hideg törcsivel, egész jó lett, este el is tudtam menni karaokézni :) Dávid, Dávid tutora, Ami, Ami tutora, Koji meg én, igazán vidám este volt, miután Dávid és Ami tutora lelépett, négyen maradtunk és előjöttek a durvábbnál durvább, idiótábbnál idiótább dalok, a fiuk igazán kikeltek magukból és nagyon jól összehaverkodtak... reggel 7ig karakéztunk :)Ami tutora, YujiKojiAmi, és Dávid tutora, Hide, aki nem teljesen komplett :) DáviddalAzt hiszem, vannak képek, amit jobb nem kommentelni... kész ez a csávó...Koji nagyon elgondolkodott :)Ezt a videót nézzétek meg, egy kis ízelítő, hogy a két fiú mit művelt együtt, de ez még csak a light-osabb előadás :)

Vasárnap voltam magán onszenban, ilyen nagyon szép volt:És ilyen szép volt a kilátás, annyira így nem látni, de ott van a tenger is

Szóval még egy hét elment, most hétfő van, tanulni kéne stb, de persze semmi kedvem sincsen... holnap prezentáció, még elő sem vettem... inkább megírtam nektek a dolgokat, remélem értékelitek :) Még 45 nap....

Egyébként Tsuyu van

Egyébként Tsuyu van. Akinek nem lenne kéznél értelmezö kéziszótár, ez az esös idöszakot jelenti. Itt olyan formában jelenik meg, hogy nem esik :) Na jó, tegnap zuhogott rendesen, 1mp alatt olyan sz*rrá áztam, hogy már zuhanyoznom sem kellett :) Szóval minden nap 40 fok van, van hogy ragyogóan süt a nap, de van hogy nagyon felhös, és általán 80%-os a páratartalom, reggel-este 90%.. Aki volt már pálmaházban, azt a fülledt levegöt szorozza meg 10zel és megkapja ami itt van. Ennek ellenére én birom, nem probléma semmi, jó meleg van, szép barna vagyok már mindenhol (köszönhetöen a múlt heti szörfingelös leégésnek).
Ez a hét is nagyon hamar elment... hétfön kifertötlenitettem a lakást, most megint úgy néz ki mint ami már több éve nem lett kitakaritva, de mindegy... nem is meséltem, múlthéten látogatom volt. Minimum 10 cm-es személyében. Olyan szinten sokkot kaptam, nem is tudtam, hogy most jól látok-e, meg nem is mertem elhinni amit látok. Nagyon higgadt voltam és nagyon higgadtan kinyitottam a mosogatóalatt lévö kisszekrényt és nagyon higgadtan elövettem a csótányölö sprét, és egy idegbetegböl elötörö hangos üvöltés közepette elkezdtem mindent fújni... hosszas, véget nem érö csata után, feladta és megdöglött. Gyöztem, de nem birtam semmit csinálni, csak álltam a konyha közepén, kezemben a gyilkos fegyverrel és fogalmam sem volt mit csináljak, sirni lett volna kedvem leginkább. Nagyon kétségbeestem, a szomszédok pont nem voltak itthon, én meg már nagyon nem tudtam mit csináljak... Végül úgy döntöttem, hogy lemegyek Mickhez, a holland sráchoz a másodikra, és szerencsére otthon volt. Nem tudtam neki semmit mondani, csak intettem neki h jöjjön utánam, feljött és felszedte a földröl a maradványokat... utána nem engedtem haza... azóta félek bejönni a saját lakásomba... még jó, hogy kb csak aludni járok haza...

Kedden két Kyudo-s lánnyal fözöcskéztünk. Elmentünk elöször vásárolni, majd felmentünk az egyiknek a lakására, Miki-hez. Ök sütöttek nekem okonomoyaki-t, én meg csináltam nekik gulyáslevest, meg kókuszgolyót. Nagyon izlett nekik :) Ettünk, ittunk, együtt aludtunk, jófejek.Ö Yuka, ö szokta ált nekem a magánórákat tartani, nagyon aranyos kiscsaj. A kókuszgolyóban a kekszet nem sikerült teljesen összetörni, de már másoknak is csináltam többszöris és azt mondják h nagyon finom.. sztem csak azért mert még nem ettek igazi jófajtát:DSzerdán reggel elmentem teniszezni. Már egész jól megy, egész szépen vissza tudom adni a labdákat, csak még nem arra megy, amerre én szeretném, de már ráéreztem a ritmusára :) Ö a tanárbácsim, akitöl kaptam tök ingyen egy ütöt, táskával... a baloldali a lány, akivel játszani szoktam, Chika, a jobb oldali pedig a huga, aki éppen látogatóba jött. Néhány újabb kép, hogyan szoktuk a lukas órákat, szüneteket eltölteni. Ö Erika, nagyon bolond, nagyon szép, nagyon szeretem :) Hihetetlen milyen szép mosolya van...Seth és Derek barátommalHide, Dávid tutoraSeth, aki nagyon fotogénKoji, Seth tutora, aki szintén nagyon fotogén :) Összeillenek. Imádom amúgy (L)Sinya, Derek tutoraKoji és egy koreai lányKoji és ErikaAnn Lisbeth, norvég lányThea, szintén norvégEbéd idöTuan, akinek szörnyü a haja :DKeisey, aki japán, de nem tud japánul :)Genske, Gábor tutora, szintén imádom (L)Van egy szép japán kert a sulibanPénteken ingyenes filmvetités volt a suliban, kajával, piával, és még az anime sem volt annyira vészes, mint gondoltam, söt még tetszett is. A cime Nausica, az emberek és bogarak kapcsolatáról szól, ne bántsd a természetet, mély üzenet, stb, hát engem annyira nem hatott meg, kegyetlenül legyilkolok mindent ami bogárból van...

Szombaton városban voltunk, mászkáltunk, ja nem is mondtam, hogy tök jó áron vettem új Adidas csukát, a másik sajnos már nagyon tropa.. Este buli volt, de kivételesen még sötétben jöttünk haza :) Másnap egyik barátommal elmentünk a Japán Niagarához, ahol már egyszer voltam a sulival, de most nyáron teljesen máshogy néz ki.Ezt ettem :) Szóval ez a hét is nagyon hamar ment... most szerda van, mindjárt vége van ennek a hétnek is, és augusztusig kb már minden napra van valami... egyre jobban érzem, hogy nem akarok hazamenni. Na jó, ez természetes, hiszen egyre közeledik a vége, de valahogy egyre betegebbnek érzem magam, már csak a gondolattól is. Tudom, hogy hülyeség, de mi van hogyha, ez az én helyem? Sokkal könyebben viselném el a cserediákok elvesztését is, ha itt maradhatnék, a helyen ahova annyi élmény köt és ahol még mindig rengeteg barátom van.. Valahogy nem tudok beletörödni a ténybe, hogy itt kell hagyjak mindent és soha többet nem látni azokat akikkel nagyon jóba lettem és nagyon szeretek. Nagyon megváltoztak az érzéseim sok minden és mindenki iránt, nem tudom mi lesz mikor hazamegyek... Azt tanultunk Interkultúrális kommunikáció órán is, hogy az az ember, aki elhagyja a szülöföldjét és az, aki késöbb visszatér, már nem ugyazaz a személy és ezt magamon tudom a legjobban bebizonyitani. Eddig olyan határozott elképzeléseim voltak dolgokról és most hétröl hétre, annyire megváltozik minden, és olyan gyorsan... Már teljesen mást akarok az élettöl és kb olyan, mintha évekkel ezelött jöttem volna ide ki... nagyon rossz, hogy ennyire rohan az idö és nem tudok kiélvezni minden egyes percet... vagy azért rohan ennyire, mert minden egyes percet kiélvezek? ...