2009. június 28., vasárnap

Elütött egy autó

Először is: gondolom már mindenki értesül róla, engem sokkolt a hír, h Michael Jackson elhunyt... egyszerűen még mindig nem fogom fel, hihetetlen... olyan fiatal volt még.... élő legenda volt, nagyon szerettem és nagyon sokat tett le az asztalra, vádolhatják akármivel... nyugodjon békében

Másodszor: a héten életemben először, és remélem utoljára, elütött egy autó.... az úgy volt, hogy mentem biciklivel a suliba, és már csak 10 perc kellett volna hogy beérjek, amikor egy kis utcából előjött egy autó. Egyszer még megállt, azt hittem lát engem, de mint később kiderült csak jobbra nézett el, én meg balról jöttem... szóval elindultam, de én is lassítottam, aztán ö meg elindult, és pont összetalálkoztunk... az egész egy pillanat műve volt, ö maga alá gyűrte a biciklimet, én meg leestem, a hátamra... a lábamat beütöttem, de egyébként semmi mást, nagyon ügyesen estem le a bicikliről :) De nagyon megijedtem. De a csávó nagyon rendes volt, nagyon aggódott, és volt mögöttem két biciklis, akik segítettek összeszedni a táskámat, csak olyan gáz volt, ahogy ott bicegek és mindenki engem néz... a biciklim persze totál kár lett, a kormánya teljesen elfordult, le kellett volna fényképezzem, de annyira nem azzal voltam elfoglalva... nagyon fájt a lábam, alig bírtam ráállni... a csávó egyből hívta a rendőrséget minden, amíg vártuk a helyszínelőket elvitt a kórházba. Azt mondták nincs semmim eltörve, én ezzel meg is elégedtem, leragasztották a sebeimet, az orvosbácsinak nagyon tetszettem... nem értem mi van ezekkel az orvosbácsikkal, eddig akárhánnyal találkoztam, mindegyik nagyon végigfuttatta a szemét tetőtől talpig... na de ezek az öreg japánok már csak ilyenek....
Szóval a csávó még be is vitt a suliba, be kellett menjek a tanulmányira, ahol teljesen odáig voltak, hogy mi történt, azóta is minden nap telefonálnak, hogy ugye jól vagyok... szóval nem az a helyzet mint otthon, ahol az iskolának van kb a legkevesebb köze ahhoz h veled mi van...
Egyébként csak az volt a furcsa, hogy ahogy elhagytam a kolit, egy kis utcából előjött egy kocsi, nem is foglalkozott azzal, hogy valahonnan valami jöhet, de még időben tudtam fékezni... és egész úton azon gondolkoztam mennyire nem képesek a japánok vezetni, erre tessék: szépen el lettem ütve.. na de sebaj, tanulságos volt, még egy emlékkel több és természetesen a másik fizeti az új bringám, ezért ki is választottam a legdrágábbat :D Nagyon csúcs szuper járgányom lesz. Itt van néhány kép a bicikliútról a folyó mellett, csak hogy értsétek miért szeretek erre fele biciklizni:Beértem a suliba, többiek nagyon aranyosak voltak, mindenki egyből kérdezte, mi volt hogy volt, ugye jól vagy stb., akkor még egész jól tudtam járni, de azért segítettek a hosszú úton a vonathozAngela, ausztrál lányDerek, aki mindjárt belegebed h engem cipel :)Estére a lábam egyre jobban kezdett fájni, már tényleg alig bírtam ráállni, de elmentem főzőcskézni Makival. Csirke pörköltet tanítottam nekik, meg kókuszgolyót, egészen ízlett nekik és sztem egészen jó is lett. Kaptam érte pénzt is, szóval megérte elmenni :) Másnap nem mentem iskolába, így megúsztam egy beadandót, meg egy nagyon izgalmasnak ígérkező nyelvtan órát... pedig már nem fájt a lábam, de hát ha már van indok, miért ne lógjunk, nem igaz:) Inkább megrendeltem az új biciklimet, szép lesz nagyon.

Egész nap feküdtem, olvasgattam, be volt bugyolálva a lábam hideg törcsivel, egész jó lett, este el is tudtam menni karaokézni :) Dávid, Dávid tutora, Ami, Ami tutora, Koji meg én, igazán vidám este volt, miután Dávid és Ami tutora lelépett, négyen maradtunk és előjöttek a durvábbnál durvább, idiótábbnál idiótább dalok, a fiuk igazán kikeltek magukból és nagyon jól összehaverkodtak... reggel 7ig karakéztunk :)Ami tutora, YujiKojiAmi, és Dávid tutora, Hide, aki nem teljesen komplett :) DáviddalAzt hiszem, vannak képek, amit jobb nem kommentelni... kész ez a csávó...Koji nagyon elgondolkodott :)Ezt a videót nézzétek meg, egy kis ízelítő, hogy a két fiú mit művelt együtt, de ez még csak a light-osabb előadás :)

Vasárnap voltam magán onszenban, ilyen nagyon szép volt:És ilyen szép volt a kilátás, annyira így nem látni, de ott van a tenger is
Szóval még egy hét elment, most hétfő van, tanulni kéne stb, de persze semmi kedvem sincsen... holnap prezentáció, még elő sem vettem... inkább megírtam nektek a dolgokat, remélem értékelitek :) Még 45 nap....

4 megjegyzés:

Adri írta...

Ez beteg ez az éneklés, nekem a legjobban az tetszett ahogy a háttérben röhögsz :) :*

Barbara A. írta...

Értékeljük XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD bakker az a karaoke mekkora lehetett, télleg egymásra talált a két hülye XDDDD (ezt a Hidét én nagyon megismerném már XD)

A lábad remélem már jobban van :(( nem lehetett azért kellemes ^^; vigyázz magadra :S

Kriszta írta...

Már sokkal jobban van, még idönként vacilálok h visszamenjek e a kórházba, mert van h érdekes dolgokat müvel, de egyébként nem probléma semmi, csak lila az egész, mintha rohadna :) Lehet tényleg rohad:D
De szerdán jön az uj szép biciklim, az mindenért kárpotolni fog :P
Ez a két fiú pedig... ha nem lennének ki sem lehetne öket találni... imádnivalóak:P

Unknown írta...

Tartod még a fiúkkal kapcsolatot?Ez a Hide nekem nagyon bejön:)