Költözködés

Febr 24-én növérkéim itt hagytak engem. Kikisértem öket az állomásra, sirtunk egy sort, aztán végleg itt hagytak. Egy kicsit még álltam az állomáson hátha visszajönnek, de nem igy történt. Ez azt jelenti, hogy elérték a vonatot :) Visszamentem a koliba és nagyon magányosnak éreztem magam. Valami megint véget ért. És még mindig nagyon utálom... Miért nem tarthatnak a jó dolgok örökké? Kicsit kóvályogtam a koliban, még összeszedtem a szemetet amit otthagytunk a folyosón, aztán bementem az üres kéglibe, szerencsére a két okos nem volt otthon, igy nyugodtan búslakodhattam. A szobám egyre káoszosabb volt a sok repi cucc miatt, több doboz kacat és használt cucc volt szanaszéjjel a kis szobácskámban. A konyhát is telepakoltam közben, de azt rendbe szedtem mielött a többiek haza jöttek volna. Igy telt el a kedd, szerencsére Kriszta hamar irt nekem emailt, hogy megérkeztek Fukuokába- onnan indultak másnap reggel haza....

...Amikor is csörgött a telefonom... A suli hivott, hogy MEG VAN AZ ÚJ KÉGLIM!! Egyböl rohantam is a suliba, kitöltöttünk pár papirt, siettem vissza, a gondnok adott kulcsot, és már nyitottam is az ajtót. Szerencsére, itt nem voltak olyan gondok mint elözö lakásban, rendesen ki volt takaritva, csak a fal nagyon sárga, de megoldottam nagyon sok szép képpel. A lakás ugyanabban a koliban, ugyan azon emeleten van, mint az elözö, csak 4 ajtóval arrébb. Ennyi távolság már elég.
Elsö dolgom volt, mielött elkezdtem volna átrámolni, hogy átrendeztem a szobát. Felhivtam Seth-t, az amcsi fiút, hogy segitsen nekem, jött is. A Kriszta itt hagyott nekem egy Tv-t, azt is segitett felrakni a szekrény tetejére. Szereztem nagyon hosszú internet kábelt, mert a csatlakozó az ágy mellett van, a szoba másik felében, ahol eredetileg az asztal volt, itt egy beugró van, igy úgy gondoltam, oda rakom be az ágyat, igy egy kicsit szélcsendben lehetek. Ugyanis szigetelés az nincs, a szél kedvére ki-be mászkál a lakásban. 2 nap kellett, mire mindent áthoztam és a helyére raktam, a harmadik napon kerültek fel a képek a falra. Egyébként nagyon szeretek itt lakni, nagyon csendes, azóta nagyon sokat és nagyon jókat alszom, és végre nem kell más kupiját bámulnom, nem kell más után takaritsak, más szemetét levigyem... Egyébként ez egy hónapja történt, anita azóta nem tudja túl tenni magát rajta, hogy leléptem, és folyamatosan hazugságokat irkál a szánalmas kis blogjába, miszerint én ezt hoztam el, ami az övé, meg azt, meg amazt is... elhoztam mindent ami az enyim, nem is értem hogy merészeltem... na mindegy, képmutatás, szánalom a köbön, de ha neki ez igy jó... ezzel is biztos el tud égetni pár kalóriát :) Biztos az fáj neki, hogy ezentúl neki kell föznie, takaritania, rendet raknia, és bizonyára megijedt a feladattól, mert azelött anyuka úgy elkényeztette, hogy a kisujját sem kellett mozditania... Másik okos detto.

Na, itt van néhány kép szerény kis lakásomról. Elöször a kilátás az erkélyröl:Ha bejövünk az ajtón, jobbra ezt láthatjuk: (a jobb oldali képet a Szendrei Tibcsi rajzolta, az idösebb fiú a családban, akiknél Tokióban voltunk. A képet szavakból rajzolta meg...)Bejárattól bal oldalra pedig a konyha:Bejárattal szembenAz asztalomAz ágyam melletti szekrény és a Minnie egerem :)Ágyam fölötti képekA bejárat. A balra nyiló ajtó a fürdö. Szóval ez a költözés valószinüleg életem egyik legjobb döntése volt. Amellett persze, hogy kijöttem Japánba :)

Sushi meiji

Hétfön, február 23-án, reggel találkoztunk Kriszta tutorjával, és amig ök elmentek elintézni a papirügyeket-telefonlemondás, biztositáslemondást stb-addig Bettivel leültünk egy parkba, egy szökökúthoz, és süttetük a hasunkat-kabáton keresztül-aztán elmentünk megebédelni a Sushi Meiji-be. Útközben teljesen véletlenül összetalálkoztunk Tae-val, aki a városban vásárolgatott, és meghivtuk, hogy jöjjön ö is velünk.

Ez egy olyan étterem, ahol egy futószalagon sushi-k mennek körbe (olyan mint otthon a Wasabi csak minöségibb) és minden tál 105yen, igy nagyon jól laktunk és mindenféle sushit kipróbálhattunk. Mi olyan asztalt kaptunk, ahol nem székre kellett ülni, hanem párnára, a cipöt pedig az asztal elött kellett hagyni. Mondanom sem kell h percenként poziciót kellett váltani, mert elgémberedett a lábunk. :)Itt jönnek körbe a finomabbnál finomabb falatok.

Aki nem talált volna kedvére valót, vagy nem szeret várni, mig a kedvence az asztalukhoz ér, lehet külön is rendelni. Elég sok sushit bepusziltunk, de azért még befért pár tejszinhabos eper a végén :)Ennyit sikerült 5-ünknek fogyasztani. A nagy hévben nagyon elfáradtunk :) Itt van egy video Bettiröl ahogy nem tudott felállni az asztal mellöl. Szakadtunk a röhögéstöl és persze mindenki minket nézett. A fehér börü fajtája...

Életkép hazafele menet. Az állomásnál betértünk egy kávézóba, és persze megint elöadtuk magunkat. Valami nagyon semmin röhögtünk mint mindig, amikor Kriszta lefényképezett minket, majd mondta milyen jó lett a kép, a tükörböl ö is látszik. Erre én:"jó lenne ha nem lenne rajta én" :) A képet nem rakom be, mert tényleg nagyon szörnyü :) Egyébként ekkor vett a nevére a Bogár család, igy immáron már van 2 növérem is :)Persze eszünkbe jutott, a tegnapi események után, hogy csináljunk purikurát :) A játékteremben, ahova mentünk, nagyon sok olyan gép van, ahol egy kart kell mozgatni és megfogni egy plüssállatot és kiszedni azt. Itt japánban ez nagyon menö játék, nem csak plüssállatokat raknak a gépbe, amit ki lehet halászni, hanem édességeket, müszaki cikkeket stb. Persze mindegyik gépben úgy van elhelyezve a tárgy, hogy azt hidd ki tudod szedni. Jó pár százas mi is otthagytunk, mire rájöttünk hogy jobb lenne ha megkérnénk azt a két aranyos fiút, akiknél már több tucat plüss van, h segitsenek már nekünk. Igy tettem szert egy kb 70 centis plüss Minnie egérre :) Betti is kapott egy nyuszit, sajnos Krisztának nem sikerült szereznünk semmit sem. De azt hiszem, igy is volt elég gondja a csomagolással, pakolással, amit még hajnalig folytattunk...

Hitparade Club

Febr 22-én további pakolások és rendrakás közepette gyorsan kiszépitkeztünk, mert mentünk a

buliba be. Egyszer már voltunk ezen a helyen, a Hitparade Club, a következö városban, Beppuban van, élö Rock and Roll zene közben annyit ehetsz és ihatsz amennyit csak akarsz. A fiuk az utóbbit ki is használták rendesen, de erröl majd késöbb... Itt van egy kép a helyröl3 énekesen van, köztük 1 lány, mindenki be van öltözve '60-as évek ruháiba, Elvis frizura a pincéreknek is, hosszú zakó, pöttyös ruha mi egymás.Maki hozta a japán barátnöit, mi hoztuk a Kaikant. Kriszta és Mark, a német fiú rá 2 napra hazamentek, igy meg volt az ürügy is a koccintásra.A fiúk akik nem kolát ittakNövérkéimmel és Ayumival, az énekeslánnyalMegkésve bár, de törve nem, megérezett Geoff, az amcsi fiú és egyböl köré gyültek a lányok:)A kötelezö csoportkép. Amúgy a hely nagyon jól néz ki, falakon régi reklámok, Elvises képek...Itt van 2 videó, még a múltkori buliból, de mindig nagyon jó koncertet nyomnak...

Megkértük az énekest hogy mondjon pár szót Marknak és Krisztának aik nem sokára itthagynak bennünket. Ime: http://www.youtube.com/watch?v=A2SR7LxiNoQ&feature=channel_page

A fiúkat egyébként úgy kellett hazacipelni, Mark olyan szinten elvágta a kezét valamivel, amire persze nem emlékezett hogy mivel és fel alá mászkált hogy de jól van, miért aggódik mindenki, miért nem iszunk még, teljesen el volt homályosulva szegény, az egyik amcsi addig kint szinesitette a járdát... Szóval igen tanulságos este volt. :) Geoff felvette videóra ahogy takaritja a vértöl láthatatlan padlót és piszoárokat a fiú wc-ben, majd belép Keisey, majd azzal a lendülettel fordul meg és adja szines tiszteletét az egyik csapnak. Persze ez a video szigorúan titkos :) Amúgy Geoff-ben nagyon sok lélekjelenlét volt, olyan tisztára pucolta a wc-t, sztem elötte soha olyan tiszta még nem volt... Hiába, mindent a barátért. Aki közben fel alá mászkál és csöpögtet össze mindent a vérével... Azért kiváncsi vagyok milyen arcot vághattak a takaritók az állomáson, mikor meglátták reggel azt a sok piros tócsát...

Hello Kitty land

Febr 21-én, szép napos szombaton, elmentünk a Hello Kitty landbe Krisztával, Bettivel, Tae-val és Makival. Szerencsére a másik két magyar bentlakó nem jött velünk, igy befértünk Maki kocsijába és hipp-hopp ott voltunk, másrészt nagyon jól éreztük magunkat...

Annak ellnére hogy nem vagyok oda Kittyért, nagyon tetszett a hely, nagyon jó játékok vannak és nagyon igényesen be van rendezve a park. Elöször felültünk a Hello Kitty vonatra ami levitt minket a völgybe. Nagyon szép parkot épitettek, és gondolom mondanom sem kell, egy szemét sem volt eldobva, a fü lenyirva, semmi dzsungel, szépen ápolt bokrok, fák...

Ide érkezünk le

Visszapillantás lentröl a vidámparkra.

Lent a völgyben beültünk a mesecsónakba, ami elég lassú volt, de nagyon szép. Kicsit jobban ki volt alakitva mint az otthoni, ahol pókháló lóg a bábukon stb...

A történet az volt, hogy az összes kis Sanrio-s mesefigura készül a Kittynek a bulijára, tortát sütnek stb. -> ilyenkor süti illatot lehetett érezni, nagyon jó volt :D

A mesecsónak után visszaszálltunk a vonatra ami visszavitt minket a vidámpark nagyobb részébe. Közben a füben Kitty fejek rajzolodtak ki... Erröl eszembe jutott mikor Zsuzsi barátnömnek Kitty fej formájú tortát csináltattunk szülinapjára és teljesen oda volt h ö azt nem fogja felvágni... :)Felsétáltunk egy lépcsön, ahonnan már jól látszott a szép szines körhinta... Ami egyébként már a kocsiútról is messziröl látszott. Állitolag ez a legmagasabb panorámapont Kyushu-n.Erre nem ültünk fel, sztem be sem fértünk volna :)A teáscsészébe viszont beültünk, habár ez is elég szüköcske volt :) De mondanom sem kell h mi,fehérbörüek élveztük a legjobban, kisgyerekek eléggé unták a dolgot...

Ebbe sem ültünk bele :) Annak ellenére hogy kisgyerekeknek tervezték, nekem már ez nagyon magas lett volna. Inkább körhintáztunk egyetEzután egy kicsike hullámvasútra ültünk fel, ami amennyire kicsi volt, annyira gyors, és kétszer körbe ment...Na, rábeszéltek az óriáskerékre... Az otthoni szocreál, mindjárt-összedöl-óriáskerésböl kiindulva nagyon meggondoltam hogy felüljek-e... De nem volt vészes. Söt, élveztem. Nagyon lassan ment, meg sem lehetett érezni h mozog és zárt volt, csak fent fújt be egy kicsit a szél, de nem imbolygott, nem nyikorgott, ráadásul Betti elvonta a figyelmem :)Hegyek, mezök, bocik (L)Az ott már a tengerA park területe. Szerintem nagyon jól berendezték, a fenti részen egy ürhajó-szerü pálya fut körbe, a lenti részen pedig egy hullámvasút. A RollerCoasterTycoon-ban én is ilyesmi parkokat szoktam volt tervezni :)Nagyon szép szines kerék, olyan mint egy nyalóka :)Még egy mini shinkansen-t is beraktak a gyerekeknek, amit a Kitty páros vezet :)Ezek után visszamentünk a lenti szintre. Éppen kezdödött a 3D-s szimulátor show, hát beültünk.Ezek az éttermek, ajándék boltok, ahol sztem több idöt eltöltöttünk mint a játékokon :)Volt show is, a bejáratnál elhelyezkedö kis placra azt hittem szökökút, csak le van takarva a hideg miatt, de onnan bukkant ki a Kitty.

Nagyon élveztem minden hülye kis figurával lefotozkoni, olyan puhosak voltak :)Nya végre felültünk a hullámvasútra :) Egyáltalán nem volt vészes,csajok kicsit partak, de én felültem 2x is. Másodjára megpróbáltam lekamerázni, de persze akkor merült le a fényképezö...Késöbb bementünk a Kitty palotába... ennyi Kittys cuccot még a 100yenesben sem árulnak az tuti... pedig az ottani dolgokból is be lehetne rendezni egy komplett lakást...Kittynek mind a sok arca... Lépcsöket megkerülve, baloldalon a sétányról mentünk vissza a fenti részbe. Felültünk arra a rakéta szerü játékra, ami körbe vitt a parkon fent. Én irányitottam :) Rakétához korántsem hasonlitott, inkább egy csigára, annyira lassú volt... Néha azért féltem h beborolunk, mert csak egy 10 cm-s sinen egyensúlyoztunk végig...

Legvégül felültünk a hullámvasútra Tae-val mégegyszer :)

Bettivel a szép szilvafa alattEzen a képen, ha megnézitek az árnyékot, kiderül hogy mindannyian rajta vagyunk a képen, ugyanis Kriszta ott peace-el :) Amugy ez Maki kocsija.Hazafele megálltunk a Tanoura beach-en, hogy Betti láthasson egy kis japán tengert... Persze akkor már kötelezö volt a játszótéren is szórakozni egy kicsit, sajnos ezen fényképekkel még nem rendelkezem digitális formában...

Miután kitettük Tae-t az állomáson, eszünkbe jutott h csináljuk purikurát. A purikura olyan fénykép, amin közösen kiválasztott kedvenc háttérvan, majd miután lefotozott a gép, egy másik helyen ki lehet cicomázni a képet mindenféle bábukkal, felirattal, csilaggal, rajzzal stb... Én nagyon szeretem, otthon is be kéne vezetni, nagyon mókás.Maki kirakott minket egy grill csirkés (yakitori) étteremnél, ö gyorsan hazaugrott, lerakta a kocsit, majd visszajött. Az étel valami fantasztikus volt, pálcikára felhúzott mindenféle fajta csirke, mindenféle fajta pácban, juj nagyon fincsi volt. Maki mindenféle dolgot megkóstoltatott velünk, sok fajtabensöséget, de eskü a gyomor volt a legfinomabb... Az ételt elöttünk készitették, igazi látványkonyha :)Mivel Maki lerakta a kocsiját, nem hozott minket haza, igy busszal kellett mennünk. Addigra már nagyon hideg lett, de érdekes volt, még úgysem ültem tömegközlekedésen itt :) Mármint buszon, mert a vonaton kivül csak ez van. Kicsit aggódtunk hogy kinek, mikor, mennyit kell fizetni buszjegy cimen, föleg h aprópénz sem volt nálunk, de a japánok mindenre gondolnak, egy kis pénzváltó automata is van a busz elejében :) Hihetetlen milyen jó volt ez a nap, jó sürü volt, de nagyon jól éreztük magunkat mindannyian :)