Új félév, welcome party, miegymás...

Április 9-edikén elkezdödött az új tanév... aminek azért nem volt semmi értelme, mert csütörtöki napra esett, akkor még azt a pár napot megadhatták volna :) No de sebaj, másnap rögtön welcome party-val inditottunk, rengeteg új kedves diák érkezett, Amcsik közül csak ketten jöttek újjak, Európából Svéd, Holland, Norvég, és persze itt vagyunk mi magyarok, valamint jött egy rakat új kinai, koreai, thai, ausztrál, maláj stb... ilyen sokan:Derek barátom és Thobias az új svéd fiucskaSeth barátommal éppen sunnyogunk valaminDávid beszéde Geoff barátommalIsmét Seth (Ö a top kedvencem)Amerikaiak egymás közt... Innen nem látszik, de a poharára Obama van irva, mert h hasonlit rá...

Elég jól alakult ez a party is, 10kor elindultunk haza, és hajnalig még az egyikünk kérójában kártyáztunk és dumáltunk...

Az a baj van, hogy mióta elkezdödött a suli, minden nap gyomorgörcsöm van ha arra gondolok, hogy haza kell menni. Tudom, hogy otthon várnak a barátaim, családom és mindenki akit szeretek, és hogy hamar vissza fogok szokni a régi kerékvágásba, de most úgy gondolom, hogy nem szeretnék visszaszokni. Tudom, hogy nagyon hamar el fogom felejteni az itteni dolgokat, és ez fáj a legjobban, nem akarok felejteni. Nem akarom, hogy ez az egész véget érjen, hogy ne lássam többet az itteni barátaimat, hogy ne bulizzunk többet együtt, ne bandázzunk többet együtt és nem akarom, hogy mindenki hazamenjen a saját országába ahonnan jött, és tegyen úgy mintha semmi sem történt volna... az a baj, hogy nagyon jól összejött a társaság, ami persze nem baj, nagyon szeretem öket, egytöl egyig, nagyon közeli barátságba kerültünk és hihetetlenül fog fájni hogy többet igy együtt nem lehetünk... valahogy bennem van az az érzés, hogy haza, mindig haza lehet menni (az más kérdés, hogy várni fog e otthon valaki vagy sem), és pont ezért érzem ugy, hogy még maradnék, vagy mennék máshova, még több élményt akarok és barátot és szórakozást és semmiképpen sem akarom kihúzni a biliböl a kezem. Olyan ez az egész mint valami álom, és nagyon nem akarok felébredni. Pedig lassan csörög az óra... pontosan 3 hónap...

Szóval, valahogy igy szoktak telni a napok: összesen 7 órát vettem fel; Francia (igen, elkezdtem japánul franciát tanulni, igen vicces, de nagyon tetszik), Japán beszéd 5-s szint, irodalom (új tanár, most jött Ausztráliából, de japán, 29 éves, és buzi :D de nagyon birom, egyfolytában mosolyog, olyan aranyos, csak miatta vettem fel ezt az órát:D), japán nyelvtan 4-es szint, interkultúrális kommunikáció (majd csinálok videót ezen az órán, mert ezt a másfél óra tömény poénkodást mindenkinek át kell élnie), japán nyelvtan 5-s szint. Nyelvtan nem a szivem csücske, de muszáj ha le akarom rakni az imádott nyelvvizsgát... ja, és independent research project, amit az Oita-i dialektusról irok, lévén, hogy ez lesz a szakdolgozatom témája is, szóval itt igencsak tudok hozzá anyagot gyüjteni és meginterjúvolhatok minden szembe jövöt :)

Néha úgy érzem, hogy komolyan veszem az iskolát és tanulni fogok, de mindig az a vége, hogy elyoutube-zom a tanulásra szánt idöt, a szabadidöben meg nincs az a beteg ember aki tanulna... szabad idöm igy néz ki: minden este kyudo a suliban :)
A kyudo A hagyományos japán ijászat, amely a 16. századi tűzfegyverek megjelenése után inkább „csak” művészet lett, amelyben kevésbé fontos a találati pontosság, mint a formai elemek: a felállás, a tartás, a koncentrálás. Nagyon könnyünek néz ki, de nagyon nehéz, mindenre odafigyelni, midet hogy tarsd.. de annyira jól néz ki, a hakama mindenkinek nagyon jól áll, mi is kaptunk :) Sajnos videót még mindig nem tudok felrakni, pedig nagyon profi vagyok :) Mi még az ijjat nem vehetjük a kezünkbe, illetve igen, de még nem löhetünk. Majd amikor teljesen hibátlanul végig tudjuk hajtani a müveletsort, majd akkor talán, de akkor is csak azért, mert augusztusban hazamegyek és soha nem lesz rá megint lehetöségem... Ezen kivül hetente egyszer elmegyünk golfozni egy jóbarátommal. Remélem egyszer rendesen fog már müködni a blogspot és mindenki láthatja mennyire reménytelen eset vagyok :) Valamint csatlakoztam a tenisz klubhoz is. Klubnak nehezen lehetne nevezni, mert én vagyok, egy japán lány meg a tanár :D De nagyon élvezem :D

A péntek, szombat, vasárnap este azzal szokott telni, hogy bemegyünk a városba, annak is a Miyako-machi nevü részébe, ami nem a nappali életröl hires és rendszerint reggel 7-kor jövünk haza, teljesen frissen és üdén :)

Szóval igy telt el az elsö hónap az egyetemen, voltunk 2x kirándulni azóta, szóval majd folyt köv.