Hetedik nap: Úton hazafele

Korán reggel felkeltem, mert 6-kor indult a vonatom, amivel pont ki volt számitva, hogy elérem az utolsó gyors vonatot Észak Kyushu-ból Oitába. De a szülök egy ajándékkal ébresztettek: pénzt adtak nekem, hogy vegyek Shinkansen jegyet és azzal menjek haza, ne kelljen egész nap vonatozzak.... hát én köpni nyelni nem tudtam... jó, az a pénz nekik semmi, nekem egy havi kajám, de akkor is... persze próbáltam nem el fogadni, de belegyürték a zsebembe. Szóval életemben másodjára Shinkansen-re ültem :D Nagyon fáradt voltam, az alábbi kép is demonstrálja: (videót még mindig nem tudok feltölteni... )Ezek a képek már közel Kyushu-hoz készültek, a vonatból, ilyen ronda helyeken haladtunk el végig... Hazafele után kiolvastam a Battle Royal hátralévö felét, és igen érdekes volt, ahogy pont azok mellett a helyszinek mellett haladtam el, ahol a történet játszódik, a Szeto Beltenger és a szigetei, amit a vonatból is látni lehetett... Azért nem féltem :)

Szóval igy telt el ez a hetem, teljesen más szellemben mint az egész tavaszi szünet, mikor semmit nem csináltam. De nem is volt nagyon mit csinálni, és ezután már talán soha nem lesz, hogy egymagam azt csinálok amit akarok, oda megyek ahova akarok, akkor amikor akarok, és annyit pihenek amennyi csak jól esik - ezzel vigasztaltam magam, igazából nagyon unalmas volt :D Szeretem a pörgést. Mióta elkezdödött a suli, nincs megállás, és hirtelen csak azt fogom észrevenni, hogy nézek ki a repülön... nagyon sok szép élménnyel gazdagodtam, és remélem még fogok is, nagyon sok jó és rossz emberrel találkoztam, akiknek hálás lehetek. (mostanában sokszor fog el a szentimentalizmus...)
Szóval csak bátoritani tudok mindenkit, bármi legyen is az uti célja a világban, ha Japán, ha nem, fogjon bele bátran, egyszer élünk, bármi is legyen a célod az életben, hajrá!