Április elsején, a bolondok napján, az idöjárás is megbolondult. Elindultam Himejibe, a vonaton nagyon meleg volt, viszont mire Himejibe értem, leszakadt az ég, nagyon erösen esett az esö, és hideg volt. Gondoltam magamra veszem az összes ruhát amit a táskámban találtam (random dolgok kerülnek belöle elö, ez egy varázs táska ám :D) Bementem a pályaudvarra, felöltöztem, sapka, kesztyü minden, kimegyek az épületböl: elállt az esö. Nem baj, még picit hideg volt, elindultam a vár irányába. Mire odaértem a várhoz, a nap kisütött, és újra meleg lett... öltözhettem át megint.
Egyébként Himeji nekem nagyon tetszett, szerintem azért is, mert szép napos idö volt, virágzott a sakura, és a Himeji vár szerintem se véletlenül érdemelte ki Japán legszebb kastélya cimet.
Himeji nem nagy város, kb 500ezer lakosa van, nincsenek se felhökarcolók, semmi jelegzetesség, de nem is kell, csak a vár megéri hogy látogatást tegyünk ebbe a városba.
A vár neve: Shirasagi, azt jelenti, fehér kócsag. A hófehér épület fenséges megjelenésére utal.
A Himeji várkastély egyike azoknak a kevés japán várkastélyoknak, ami eredeti formájában átvészelte az elmúlt évszázadokat. Az elsö eröd 1333-ban épült, a jelenlegi várkastélyt Toyotomi Hideyoshi emelte 1580-ban. Az évszázadok során 48 feudális uraság székhelye volt. 
A kastély öt emeletes. Nagyon meredek lépcsök vezettek fel az egyik emeletröl a másikra. Mivel ez a vár nem lett újjáépitve, természetesen lift sem volt, mint többi kastélyban.
A vár neve: Shirasagi, azt jelenti, fehér kócsag. A hófehér épület fenséges megjelenésére utal.
A Himeji várkastély egyike azoknak a kevés japán várkastélyoknak, ami eredeti formájában átvészelte az elmúlt évszázadokat. Az elsö eröd 1333-ban épült, a jelenlegi várkastélyt Toyotomi Hideyoshi emelte 1580-ban. Az évszázadok során 48 feudális uraság székhelye volt. 
A kastély öt emeletes. Nagyon meredek lépcsök vezettek fel az egyik emeletröl a másikra. Mivel ez a vár nem lett újjáépitve, természetesen lift sem volt, mint többi kastélyban. Látkép a várból. Hihetetlen, hogy amint egyre több emeletet mentem felfele, annál jobban tisztul ki az ég. 
Annak ellenére, hogy reggel milyen csúnyának igérkezett az idöjárás, nagyon sokan voltak, rengeteg külföldi és sok sok japán. 
Sétáltam egy kicsit a vár parkjában, majd végig mentem a nyugati bástyán. A sakura virágzott, az idö nagyon jó lett, kék ég, fehér bárányfelhökkel, virág illat... Annyira jó érzés volt itt sétálni, és jól is jött, hogy egyedül voltam (kedves barátnöm nagyon fájlalta a lábát az elözönapi várakozások miatt) el tudtam merülni a gondolataimban, megállni egy kicsit, körbe nézni, és átérezni e csodálatos hely minden kis pontját, a kert és a vár szépségét, elképzelni ahogy 500 évvel ezelött kimono-s szamurájok sétáltak itt és tették a dolgukat. Vajon ök tudták, hogy ez a legszebb vár Japánban? :)
A bástya belseje. Néhány helyen azért fel lett újitva. De a bejáratnál igy is le kellett venni a cipöt, belebújni egy csini, 5 számmal nagyobb, piros papucsba, a cipöt pedig hurcibálhattad magaddal egy zacskóban. Annak ellenére, hogy lefagyott a lábam, és nem akarok belegondolni hogy kin volt az a cipö elöttem, nagyon jó dolognak tartom, sikerekes megvédik a már oly sok évszázadokon át félve örzött épületet, és ritkábban kell takaritani :) A japánoknak egyébként a mániájuk, a leveszem a cipöt ahogy átlépem a küszöböt, dolog. Egy átlagos japán házban, legyen az kertes ház, vagy panel, a bejárati ajtó lejjebb van, mint a lakás szintje, tehát van egy kis lépcsö felfele mikor belépsz, ott kell levenni a cipöt, szigorúan. Nincs cipövel berohanunk a kulcsért, és a kutya lábát is letörlik mikor bejön a sétából, és a kutya alapvetöen nem rohangál ki be a lakásban... (kicsit elkalandoztam a vártól, sorry)
Ez a kedvenc képem
A vár után átmentem a Koko-en kertbe, ami az erödhöz tartozó egykori szamurájnegyed rekonstrukciója. A park 9 Edo stilusú (akkori korszak: Edo kor, szamurájok stb) kertböl áll, két tó, patak, teázólugas tarkitja.
A park nagyon szép volt, alapból is imádom a japán kerteket, de eddig ez messze vitte a pálmát. A kertnek nagyon idilli hangulata volt, szivesen elüldögéltem volna még ott, elmélkedni rajta, hogy jaj de jó, 4 hónap múlva már csak a Margitsziget japán kertjében üldögélhetek (jó az) ...
Jobb hijján, nekem kellett fotózatnom magam. Igazából nem tudom minek, jaj de jó ott jártam? Azt tudom amugy is... de vicces volt, kicsit sem néztek furán, hogy a kedves gaijin (kivülálló ember =külföldi) milyen jól elvan...
A kis pontyokkal teli tavacska fölötti hidacska a halálom. Ha belepusztulok is lesz egy ilyen a kertemben :)
Akit ez nem inditt be ... Szivesen elfalatozgatnék azon a kis tornácon :)
Himeji állomás
Délután kettökor visszavonatoztam Oszakába, ahol kedves barátnöm már várt rám, és elmentünk Narába. A narai állomáson találkoztunk Kawai san unokatesójával, beültünk egy taxiba és elmentünk a Todaiji-be (!) Kawai san unokatesója nagyon jófej csaj olyan durva Oszaka-i dialektussal, hogy ilyet még keresve sem lehetne találni. Kb semmit nem értettem abból amit mondott, olyan szlengesen beszélt, kicsit már parasztos is volt :) De ezt ök is beismerik, hogy nem túl szép dialektust használnak :)
Annak ellenére, hogy reggel milyen csúnyának igérkezett az idöjárás, nagyon sokan voltak, rengeteg külföldi és sok sok japán. 
Sétáltam egy kicsit a vár parkjában, majd végig mentem a nyugati bástyán. A sakura virágzott, az idö nagyon jó lett, kék ég, fehér bárányfelhökkel, virág illat... Annyira jó érzés volt itt sétálni, és jól is jött, hogy egyedül voltam (kedves barátnöm nagyon fájlalta a lábát az elözönapi várakozások miatt) el tudtam merülni a gondolataimban, megállni egy kicsit, körbe nézni, és átérezni e csodálatos hely minden kis pontját, a kert és a vár szépségét, elképzelni ahogy 500 évvel ezelött kimono-s szamurájok sétáltak itt és tették a dolgukat. Vajon ök tudták, hogy ez a legszebb vár Japánban? :)
A bástya belseje. Néhány helyen azért fel lett újitva. De a bejáratnál igy is le kellett venni a cipöt, belebújni egy csini, 5 számmal nagyobb, piros papucsba, a cipöt pedig hurcibálhattad magaddal egy zacskóban. Annak ellenére, hogy lefagyott a lábam, és nem akarok belegondolni hogy kin volt az a cipö elöttem, nagyon jó dolognak tartom, sikerekes megvédik a már oly sok évszázadokon át félve örzött épületet, és ritkábban kell takaritani :) A japánoknak egyébként a mániájuk, a leveszem a cipöt ahogy átlépem a küszöböt, dolog. Egy átlagos japán házban, legyen az kertes ház, vagy panel, a bejárati ajtó lejjebb van, mint a lakás szintje, tehát van egy kis lépcsö felfele mikor belépsz, ott kell levenni a cipöt, szigorúan. Nincs cipövel berohanunk a kulcsért, és a kutya lábát is letörlik mikor bejön a sétából, és a kutya alapvetöen nem rohangál ki be a lakásban... (kicsit elkalandoztam a vártól, sorry)
Ez a kedvenc képem
A vár után átmentem a Koko-en kertbe, ami az erödhöz tartozó egykori szamurájnegyed rekonstrukciója. A park 9 Edo stilusú (akkori korszak: Edo kor, szamurájok stb) kertböl áll, két tó, patak, teázólugas tarkitja.
A park nagyon szép volt, alapból is imádom a japán kerteket, de eddig ez messze vitte a pálmát. A kertnek nagyon idilli hangulata volt, szivesen elüldögéltem volna még ott, elmélkedni rajta, hogy jaj de jó, 4 hónap múlva már csak a Margitsziget japán kertjében üldögélhetek (jó az) ...
Jobb hijján, nekem kellett fotózatnom magam. Igazából nem tudom minek, jaj de jó ott jártam? Azt tudom amugy is... de vicces volt, kicsit sem néztek furán, hogy a kedves gaijin (kivülálló ember =külföldi) milyen jól elvan...
A kis pontyokkal teli tavacska fölötti hidacska a halálom. Ha belepusztulok is lesz egy ilyen a kertemben :)
Akit ez nem inditt be ... Szivesen elfalatozgatnék azon a kis tornácon :)
Himeji állomás
Délután kettökor visszavonatoztam Oszakába, ahol kedves barátnöm már várt rám, és elmentünk Narába. A narai állomáson találkoztunk Kawai san unokatesójával, beültünk egy taxiba és elmentünk a Todaiji-be (!) Kawai san unokatesója nagyon jófej csaj olyan durva Oszaka-i dialektussal, hogy ilyet még keresve sem lehetne találni. Kb semmit nem értettem abból amit mondott, olyan szlengesen beszélt, kicsit már parasztos is volt :) De ezt ök is beismerik, hogy nem túl szép dialektust használnak :)A Nara parkban, kb 1200 özike él. Az Istenek hirnökeinek tartják öket számon, igy szabadon kóborolnak a területen élelmet kunyerálva a turistáktól. 
Nandai-mon kapu
A Todai-ji templom Nagy Buddha csarnoka a világ legnagyobb faépülete. Amit pedig a csarnokban öriznek: A Nagy Buddha szobor, a világ egyik legnagyobb bronzszobra.
Az eredeti szobor 746-ban készült, de az Edo korban újra kellett önteni. A több mint 16 m magas képmás 437 tonna bronzot és 130 kg aranyat tartalmaz. Az évszázadok során a Buddha több földrengést és tüzvészt túlélt, csak a fejét kellett néhányszor kicserélni. 
A szobor háta mögött, van egy faoszlop, alján egy nyilással, melynek nagysága a legenda szerint megegyezik a Nagy Buddha orrlyukának átméröjével. Akinek sikerül átvergödnie a nyiláson, az eléri a megvilágosodást. Én nem próbáltam meg, de jót szórakoztam a sok okos felnötten, akik bebújtak, majd beszorultak, és úgy kellett öket kihúzni :D Vajon hányszor kell hozzájuk riasztani a tüzoltókat? :)
Ezután jó sok séta után elmentünk a Kasuga Taisha nevü Shinto szentélyhez, ami szintén világörökség része. Mire odaaértünk már besötétedett, a lányok kezdtek félni, de azért csak mentünk tovább...
A szentélyt a 8. században alapitotta a Fujiwara család. A szentélyt erdö veszi körül, és a környéken szent szarvasok kóborolnak. 
Ez egy kicsit félelmetes volt, már alapból is ahogy a szentélyhez vezetö ösvényt szegélyezö több száz kölámpás mellett elmentünk kicsit hátborzogató volt, föleg hogy a bejáratnál egy özike várt minket, aki mintha oda gyökereztek volna a lábai, nem mozdult, mintha várna valakire, vagy látna valamit, amit mi nem... 
Én is szerettem volna egy üzenetet otthagyni, de ugye már zárva volt.. :(
Narának a kis kabalafigurája
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy eljuthattam ebbe a két csodálatos városba, azt sajnáltam, hogy több idöm nem volt, de nem baj, igy is láttam sok mindent, és új emlékeket, tapasztalatokat gyüjthettem ezeken a fantasztikus, fenséges helyeken.
Nandai-mon kapu
A Todai-ji templom Nagy Buddha csarnoka a világ legnagyobb faépülete. Amit pedig a csarnokban öriznek: A Nagy Buddha szobor, a világ egyik legnagyobb bronzszobra.
Az eredeti szobor 746-ban készült, de az Edo korban újra kellett önteni. A több mint 16 m magas képmás 437 tonna bronzot és 130 kg aranyat tartalmaz. Az évszázadok során a Buddha több földrengést és tüzvészt túlélt, csak a fejét kellett néhányszor kicserélni. 
A szobor háta mögött, van egy faoszlop, alján egy nyilással, melynek nagysága a legenda szerint megegyezik a Nagy Buddha orrlyukának átméröjével. Akinek sikerül átvergödnie a nyiláson, az eléri a megvilágosodást. Én nem próbáltam meg, de jót szórakoztam a sok okos felnötten, akik bebújtak, majd beszorultak, és úgy kellett öket kihúzni :D Vajon hányszor kell hozzájuk riasztani a tüzoltókat? :)
Ezután jó sok séta után elmentünk a Kasuga Taisha nevü Shinto szentélyhez, ami szintén világörökség része. Mire odaaértünk már besötétedett, a lányok kezdtek félni, de azért csak mentünk tovább...
A szentélyt a 8. században alapitotta a Fujiwara család. A szentélyt erdö veszi körül, és a környéken szent szarvasok kóborolnak. 
Ez egy kicsit félelmetes volt, már alapból is ahogy a szentélyhez vezetö ösvényt szegélyezö több száz kölámpás mellett elmentünk kicsit hátborzogató volt, föleg hogy a bejáratnál egy özike várt minket, aki mintha oda gyökereztek volna a lábai, nem mozdult, mintha várna valakire, vagy látna valamit, amit mi nem... 
Én is szerettem volna egy üzenetet otthagyni, de ugye már zárva volt.. :(
Narának a kis kabalafigurája
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy eljuthattam ebbe a két csodálatos városba, azt sajnáltam, hogy több idöm nem volt, de nem baj, igy is láttam sok mindent, és új emlékeket, tapasztalatokat gyüjthettem ezeken a fantasztikus, fenséges helyeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése