Szóval ilyen érzésekkel indultam neki KYOTÓ-nak!!! Mivel? (mivel, hogy erröl álmodtam mindig) SHINKANSEN-nel :D Olyan boldog voltam, mint egy kisgyerek a vidámparkban (mint DisneySea-ben:D) Oszakától 10 perc (!) alatt ott voltunk Kyotóban, sima helyi járattal, kb egy óra lett volna. Pedig nem is mentünk sokkal, maximum olyan 200-al. (Van róla videó, de a blogspot még mindig nem üzemel rendesen -> még jó, hogy ez lenne a dolga...)
Kezemben, a kincset érö vonatjeggyel! 
Ilyen szép a Shinkansen kivülröl :)
A kyotói föpályaudvar
Ilyen szép a Shinkansen kivülröl :)
A kyotói föpályaudvarA közlekedés korának futurisztikus üveg-acél székesegyháza :) Az 1997-ben átadott vonatállomás, sok vitát váltott ki ; egyesek valóságos támadásnak tekintették a város tradicionális épitészete ellen, mások lelkesedtek a hatalmas, tágas terekért és drámai vonalakért. Bárki bármit is mond, a hatalmas központi átrium lenyügözö látvány szerintem. 
Mozgólépcsö vezet fel a 11. emelet magasságában kiépitett kilátóteraszra. Számomra olyan volt, ahogy csak az eget lehetett látni a mozgólépcsö végén, mintha a mennyországba vezetne fel -- de hisz már amúgy is úgy éreztem magam -- :)
Szinte otthon éreztem magam, annyi fehér embert láttam magam körül... nem hiába, aki egyszer megteheti hogy kijön Japánba, Tokió-ba és/vagy Kyotó-ba látogat el. (Bezzeg Oitá-t senki nem érdekli:D)
Mozgólépcsö vezet fel a 11. emelet magasságában kiépitett kilátóteraszra. Számomra olyan volt, ahogy csak az eget lehetett látni a mozgólépcsö végén, mintha a mennyországba vezetne fel -- de hisz már amúgy is úgy éreztem magam -- :)
Szinte otthon éreztem magam, annyi fehér embert láttam magam körül... nem hiába, aki egyszer megteheti hogy kijön Japánba, Tokió-ba és/vagy Kyotó-ba látogat el. (Bezzeg Oitá-t senki nem érdekli:D)500 yenért vettünk buszbérletet, amit egész nap korlátlanul használhattunk. Eddig rendben volt, de a buszok mindenhol olyan szinten tömve voltak, ilyet még Tokióban sem láttam... Szabály szerint egymás lábán kellett állni, ez nem volt túl happy, de mindent Kyotó-ért, nem igaz? :)
Elöször a Kiyomizu-dera templomba mentünk el
Az ösi templomot 798-ban alapitották, de a mai épületek, 1633-ból származnak. 
Jishu jinja szentélyben, próbára tehetjük a szerencsénket a szerelemben: két, egymástól 18 m-re lévö kö között ha végig mész csukott szemmel, teljesül a vágyad, ha nem, örökre boldogtalan leszel. Nekem ha minden jól megy, teljesül a vágyam igy is úgyis, és nyitott szemmel sem vagyok képes egyenesen menni, szóval meghagytam a lehetöséget a reménytelebbeknek :) Inkább imádkoztam egy sort, ami fel lett véve videóra, de ugye a blogspot most nem beszámitható...
A domboldalban emelkedö nagycsarnok óriási tornácát több száz pillér tartja. Ezt a képet már annyiszor láttam az interneten és mindenféle közösségi oldalakon, ide kb kötelezö elmenni, és amig eddig csak reménykedtem, h egyszer én is ott pózolhatok, megtörtént :) (minden vágyam igy teljesülne...)
Otawa vizesés. Állitólag gyógyitó hatású. Én nem ittam belöle, nincs kedvem más után elkapni valamit :D
Próbáltam a szamuráj kardos ürgéhez észrevétlenül közelebb kerülni, de nem annyira sikerült :)
A templomtól lefele haladva a városban, már nagyobb volt a tömeg mint nálunk május elsején a ligetben, és persze minden nagyon drága volt ...
Ebéd után elbuszoztunk az Aranypavilonhoz (Kinkaku-ji)
Ez is Japán egyik legismertebb müemléke, aki ide nem jön el... Szerencsére szép napos idö volt, és a tóban is szépen visszatükrözödött a templom.
Eredetileg egy sógun nyaralójának épült 1397-ben, de a sógun fia késöbb templommá alakitotta. 1950-ben felgyújtotta egy szerzetes, aki megszálottan rajongott az épület szépségéért (nem értem akkor miért kellett lerombolnia..) és a templom porig égett. (ajánlott olvasmány: Mishima Yukio: Az aranypavilon)
A pavilong 1955-ben épitették újra, hüségesen követve az eredeti terveket. Az épületet vékony aranylemez burkolja (nálunk az etnikum már megszabaditotta volna töle).
Ez az a hely, ahova szivesen beugrottam volna, nem törödve egy Isten harajával sem :)
Vettem egy Omikuji-t (jóslat) és úgy teszek mintha felkötném, de igazából elraktam, mert kifogtam a legjobb jövendölést, minden szempontból a legjobbat jósolta, azt elszokás tenni, és csak a rosszat otthagyni a templom területén, hogy ne valósuljon meg. 
Este elmentünk Gion-ba, a gésanegyedbe, de sajnos Gésát nem láttunk, de igy is nagyon tetszett, nagyon hangulatos volt, teljesen a régi japánt hangulatát elevenitette fel, macskaköves utak, tolóajtós teaházak és éttermek. Mesés
Legutoljára ellátogattunk a Nijo-jo várba, ahova bemenni már nem tudtunk, csak a palotakert gyönyörü szép cseresznye virágait tekinthettük meg esti kivilágitásban. 
A kastély az elsö sógun, Tokugawa Ieyasu Kyotói rezidenciája volt. 
A parkot Kobori Enshu hires kertépitész, a teaceremónia mestere tervezte. Sajnos nagyon sötét volt és nem tudom rendesen fényképezni, de remélem azért látszik, hogy mi akar lenni a képeken :) Képzeljétek el, hogy egy csodálatos parkban, a cseresznyefák alatt sétálgattok, hihetetlenül szép és romantikus esti kivilágitásban. Akinek megadatik a lehetöség, hogy ide eljusson, mindenképpen párossával tegye (milyen jó lett volna ha Babuval sétálgathatok ott...)
A kyotó torony éjszakai kivilágitásban. 
Kyotóban több mint 200 templom és szentély, 3 császári palota, tucatnyi kert és múzeum rejtözik, de én igy is hálás lehet a sorsnak, hogy akár csak egy napra is, de eljuthattam ide. Nem hazudok, ha azt mondom életem legszebb élményei idekötnek, Japánhoz... Szeretem a Hazámat, de ennyi boldogság és öröm, ennyi új, csodás élmény, összesen nem ért annyi otthon, mint itt 7 hónap alatt. (Miért érzem azt, hogy rossz helyre születtem?)
Elöször a Kiyomizu-dera templomba mentünk el
Az ösi templomot 798-ban alapitották, de a mai épületek, 1633-ból származnak. 
Jishu jinja szentélyben, próbára tehetjük a szerencsénket a szerelemben: két, egymástól 18 m-re lévö kö között ha végig mész csukott szemmel, teljesül a vágyad, ha nem, örökre boldogtalan leszel. Nekem ha minden jól megy, teljesül a vágyam igy is úgyis, és nyitott szemmel sem vagyok képes egyenesen menni, szóval meghagytam a lehetöséget a reménytelebbeknek :) Inkább imádkoztam egy sort, ami fel lett véve videóra, de ugye a blogspot most nem beszámitható...
A domboldalban emelkedö nagycsarnok óriási tornácát több száz pillér tartja. Ezt a képet már annyiszor láttam az interneten és mindenféle közösségi oldalakon, ide kb kötelezö elmenni, és amig eddig csak reménykedtem, h egyszer én is ott pózolhatok, megtörtént :) (minden vágyam igy teljesülne...)
Otawa vizesés. Állitólag gyógyitó hatású. Én nem ittam belöle, nincs kedvem más után elkapni valamit :D
Próbáltam a szamuráj kardos ürgéhez észrevétlenül közelebb kerülni, de nem annyira sikerült :)
A templomtól lefele haladva a városban, már nagyobb volt a tömeg mint nálunk május elsején a ligetben, és persze minden nagyon drága volt ...
Ebéd után elbuszoztunk az Aranypavilonhoz (Kinkaku-ji)
Ez is Japán egyik legismertebb müemléke, aki ide nem jön el... Szerencsére szép napos idö volt, és a tóban is szépen visszatükrözödött a templom.
Eredetileg egy sógun nyaralójának épült 1397-ben, de a sógun fia késöbb templommá alakitotta. 1950-ben felgyújtotta egy szerzetes, aki megszálottan rajongott az épület szépségéért (nem értem akkor miért kellett lerombolnia..) és a templom porig égett. (ajánlott olvasmány: Mishima Yukio: Az aranypavilon)
A pavilong 1955-ben épitették újra, hüségesen követve az eredeti terveket. Az épületet vékony aranylemez burkolja (nálunk az etnikum már megszabaditotta volna töle).
Ez az a hely, ahova szivesen beugrottam volna, nem törödve egy Isten harajával sem :)
Vettem egy Omikuji-t (jóslat) és úgy teszek mintha felkötném, de igazából elraktam, mert kifogtam a legjobb jövendölést, minden szempontból a legjobbat jósolta, azt elszokás tenni, és csak a rosszat otthagyni a templom területén, hogy ne valósuljon meg. 
Este elmentünk Gion-ba, a gésanegyedbe, de sajnos Gésát nem láttunk, de igy is nagyon tetszett, nagyon hangulatos volt, teljesen a régi japánt hangulatát elevenitette fel, macskaköves utak, tolóajtós teaházak és éttermek. Mesés
Legutoljára ellátogattunk a Nijo-jo várba, ahova bemenni már nem tudtunk, csak a palotakert gyönyörü szép cseresznye virágait tekinthettük meg esti kivilágitásban. 
A kastély az elsö sógun, Tokugawa Ieyasu Kyotói rezidenciája volt. 
A parkot Kobori Enshu hires kertépitész, a teaceremónia mestere tervezte. Sajnos nagyon sötét volt és nem tudom rendesen fényképezni, de remélem azért látszik, hogy mi akar lenni a képeken :) Képzeljétek el, hogy egy csodálatos parkban, a cseresznyefák alatt sétálgattok, hihetetlenül szép és romantikus esti kivilágitásban. Akinek megadatik a lehetöség, hogy ide eljusson, mindenképpen párossával tegye (milyen jó lett volna ha Babuval sétálgathatok ott...)
A kyotó torony éjszakai kivilágitásban. Kyotóban több mint 200 templom és szentély, 3 császári palota, tucatnyi kert és múzeum rejtözik, de én igy is hálás lehet a sorsnak, hogy akár csak egy napra is, de eljuthattam ide. Nem hazudok, ha azt mondom életem legszebb élményei idekötnek, Japánhoz... Szeretem a Hazámat, de ennyi boldogság és öröm, ennyi új, csodás élmény, összesen nem ért annyi otthon, mint itt 7 hónap alatt. (Miért érzem azt, hogy rossz helyre születtem?)
4 megjegyzés:
"Az épületet vékony aranylemez burkolja (nálunk az etnikum már megszabaditotta volna töle)"
ezen hangosan felröhögtem XDDDDDD de MILYEN IGAZ. sajnos :SSS
amúgy Oita érdekel... ENGEM! XD najó igazából nem Oita hanem akik ott vannak de az lényegtelen :P igyekszem fellenditeni a turizmust egyszemélyben 8D
wah és Kyotoooo :))) valahogy nekem olyan érzésem volt hogy kicsi otthonos aranyos hely, a buszokkal is meg minden... nemtom, lehet hogy azért mert már 3x voltam, de inkább talán Tokyohoz képest :D mindenesetre sztem is mesés érzés ott lenni, és ahhh sakurák alatt sétáltál a parkban... *.* én is hányszor gondoltam amúgy már ilyet hogy "de jó lenne itt XY-vel sétálgatni" XDDD
Igazából Oitában tényleg nincs semmi, de megér egy estet :P
(több estet is:D) Kyushu pedig még többet. Várjuk már nagyon h gyere, bár én rossz voltam, és majdnem minden estére beszerveztek nekem vmit, de az egyik éjszakám csak a Tied :P
Be akartam tenni a blogod a listámba, de nem engedi, miért? Csak engedéllyel terjeszthetö? :)
Az xy-al való sétálgatás még várat magára 3 hónapot. Magányra vagyunk itélve :)
én is úgy hallottam, hogy valaki nagyon vár itthon Téged!
(még jó hogy ott nem andalognak a párok összebújva, így nem fakadsz lépten-nyomon sírva)
sok puszi!!!
Böbe
Fentebb már kérdeztem az előbb most, hogy melyik este érsz rá! :D
Ööö, érdekes, egyáltalán nem engedéllyel terjeszthető, meg semmi o_o aki eddig berakta a szintén blogspotos blogjába, nem szólt hogy gond lett volna... na mindegy... a szándék jólesik :)
Megjegyzés küldése