Elkezdödött

20-án Keisey elsöként hagyta el a házat... tudom, ez megint úgy hangzik, mint valami Big Brother közvetités, de tényleg ez a legmegfelelöbb szó rá... Azóta sokan elmentek már, nem volt idöm blogot irni, annyi minden történt mostanában, minden nap van valami... Egyre üresebb a ház. Ami viszont jó és nem volt az elözö félévben, hogy kikisérjük egymást az állomásra, sokan, együtt vagyunk az utolsó pillanatig, mikor a busz elindul... Nagyon nehéz, tudtam hogy nehéz lesz, de ez még annál is nehezebb mint gondoltam. Nem is tudom mi a jobb, végig nézni h mindenki lassan hazamegy, vagy hamarabb hazamenni... Mindenesetre nagyon sok minden köt ide, és a részemröl jobb minnél hosszabb ideig itt maradni. Ezek történtek a múlt héten:

Hétfön irnom kellett volna a három esszémet irodalom órára, amiröl fogalmam sem volt és egyenlönek tartottam a lehetetlennel, ezért inkább elmentem vacsorázni Derekkel, Mickkel, Amival, ekkor még volt egy hetünk együtt...A kaja nagyon finom volt, egy közeli tenpura étterembe mentünk, családias környezet, olcsó, sok kaja, hamarabb el kellett volna kezdenem oda járni. Mindenesetre jó volt velük elmászkálni kicsit.Kedden elaludtam, köszönhetöen, hogy hajnalig irtam a beadandókat, igy nem mentem be suliba, pedig utolsó órák lettek volna, na de mindegy... Szakadt az esö (egész héten nagyon durva villámlások, dörgések voltak) igy nem volt kedvem csak azért bemenjek, mert le kell adjak 10 lapot, de szerencsémre a norvég lányok éppen indultak be, igy odaadtam nekik a papirokat, és visszafeküdtem aludni :) Persze tanulnom kellett volna, mert a héten 2 vizsga, plusz a project munkám....

Szerdán volt az utolsó teniszórám, meg elmentem Kyudozni is. Sajnos a Kyudot nem tudtam befejezni, úgy megyek haza, h nem lövök ijjal, de jelen pillanatban ezer más fontosabb dolgom van. De legalább már tudom a technikát kivitelezni, fel is rakok egy videót, h megláthassátok :)

Yuki aki kitartóan elviselte h velem kellett foglalkoznia :)Este a tenisz tanárom meghivott magukhoz barbecue-zni, annyira kedvesek voltak. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de nagyon rendes volt tölük. Chika és Hiyashida, akikkel teniszezni szoktunk is meg lettek hivva, igy a tanárbácsi feleségével együtt, 5-en vacsoráztunk. Nagyon jó hangulatban tölt el az este, sütögettük a húst, ettünk, ittunk, beszélgettünk sokat, és közben nagyon nagy szomorúsággal töltött el, egyrészröl az h nem sokára haza kell menjek, másrészröl pedig h ilyen kedvesek hozzám, mikor én nem tettem semmi olyat, amivel kiérdemelném. Az anyukával nagyon megkedveltük egymást, életében elöször látott, és annyira kedves volt, meg közvetlen, átölelt mikor elbúcsúztunk, annyira meghatódtam, nem is tudom leirni. Csak nagyon rossz volt rádöbbenni, h napokon belül mindenkitöl el kell búcsúzzak, talán örökre... Annyira kedvesek voltak, hivtak nekem taxi-t, kifizették, a visszajárót azóta is elfelejtettem visszaadni :)

Másnap vizsga volt, természetesen nem tanultam semmit, de egész jól sikerült, tippelni még mindig nagyon jól tudok :) Utána együtt kajáltunk a többiekkel, és a tutorom nagyon jófej volt, bevitt minket a városba kocsival, nem kellett vonatoznunk.Erika és MichaelEz a polóm, amit rendelt mindenki, én arra a célra, hogy mindenki irjon rá nekem vmi meghatót :) Itt épp Kodi irja nekem a szerelmes levelet. Amival annyira el voltunk keseredve a sok vizsga meg beadandó miatt, h a tanulás helyett inkább elmentünk vásárolni, meg akkor már ha ott vagyunk a purikurát nem lehet kihagyni ugye :)Pénteken elsö órában, 2 óra alvás után meg volt a legnehezebb vizsgánk, hát remélem h tippelni továbbra is nagyon jól tudok :) Suli után hazajöttem, lefeküdtem aludni, mert nagyon durván álmos voltam. Este felkeltem és elmentünk a fiúkkal utoljára Miyakomachi-zni, Derek, Mick, Mick barátja, Yuma, Takashi. Reggel 7-kor jöttünk haza, az esö szakadt...Szombaton éppen hogy felkeltem, már mentünk is a Kishukushába, a másik koliba a suli környékén, és grill partit rendeztünk. Elég sokan voltunk és olyan durván bekajáltam :)Juj és végre ettem dinnyét. Mivel itt 3000yen-nél kezdödnek a dinnye árak, nem veszek, de most végre ehettem :) Otthon annyival be fogok kajálni belöle, h csak csudi na :)10-kor visszaindultunk a városba, és mire a tutorjainkkal kipurikáztuk magunkat, meg mindenkit összeszedtünk, fél12-re értünk a buliba, ami minden hónap utolsó szombatján van. Nekünk ez volt az utolsó, reggel 7-kor jöttünk haza ismét. Az esö szakadt, és az egyik japán barátunk mivel nem volt még elsö vonatja, gondoltuk jöjjön velünk haza. Szegény annyira nem tudta mi van, össze vissza szaladgált, ugrált, szarrá ázott mire találtunk egy elhagyott esernyöt (esernyöt nem kell venni japánban, valahol tuti találsz). Majd esernyövel a kezében, a Compall Hall elött lévö 2 és fél méteres gömre kezdett el felugrálni, lecsúszni, arccal a földre esni, majd mikor harmadjára sem sikerült felmásznia rá, elkezdett az utca közepén szaladgálni, majd beugrált a bokrokba, és miközben kiabált h mennyire fáj neki, beugrott mégegyszer, meg mégegyszer... majd eltört az elöbb szerzett esernyöje, elkezdett szentségelni az út közepén... Majd megékeztünk egy éjjelnappalihoz, bement, és vett nekünk jégkrémet... de egyel több jégkrémet vett és felvetettük az ötletet h kopogjon be a Mick-hez (aki késöbb kiderült még nem volt otthon) és adja neki oda. Sajnos videók túl nagyok, csak egyet tudtam felrakni mikor a Mick-hez becsönget és a Mick barátja nyit neki ajtót hajnalok hajnalán :) Ezeket a dolgokat nagyon fogom hiányolni Oitából.

Másnap Kazu, a Mahalo bár tulaja, akivel szörfölni is voltunk, meghivott Derek-et és engem ebédelni. Én nem tudom miért lettem meghivva, mindenesetre nagyon kedves volt tölük. Eredetileg a 2 angol csoportnak volt megrendezve, akiket Derek és egy másik amcsi srác tanit, de egybe raktuk egy kis búcsúbulival. Nagyon sok finom kajákat pakoltak elénk, és Dereknek meg nekem fizetnem sem kellett...Ö Dave, a másik amcsi srácKazuéknak van két nagyon aranyos kutyusuk Mahalo és Kapu, nagyon kis ennivaló rosszaságok :)Este elmentünk tüzijátékot nézni Beppuba. Kazuék elvittek kocsival, annyira rendesek voltak... Vettek nekem kaját is, meg piát, komolyan olyan rendesek nem is tudom hova tenni.. Ök lettek az Oita-i szüleim, mivel 45 és 40 évesek. Gyereküknek fogadtak. Most már mindenkinek úgy mutatom be öket h apuka és anyuka :D

Beppu torony esti kivilágitásban.A tüzijáték nagyon szép volt, minden féle alakzatot löttek fel, Kittychan, mindenféle állatok, szivek, virágok, 40 perces show-t nyomtak, nagyon szép volt.

Kazuék feltették az i-re a pontot és elvittek Izakayázni (éjszakai étterem, érted...) ettünk, ittunk, beszélgettünk sokat, hihetetlen h nekik is mennyi mindent köszönhetek.. nagyon fognak hiányozni, meg ez az egész élet...

Ö Maru, a fogadott japán anyukám :)Ö pedig Kazu Ez a hét is nagyon gyorsan eltelt, és annyi sok szép dolog történt, annyi mindenkinek köszönhetek annyi sok mindent, soha nem gondoltam volna mennyire jó lesz itt nekem Japánban. Boldog vagyok.