Farewell Party

Nehéz idök ezek... megint vasárnap van, 3 hét hátra és még mindig nem tudom hova rohan az idö ennyire... azt sem tudom mihez kezdjek, túl kéne lenni a vizsgákon, tanulni kéne, megirni 18 esszét és közben nagyon sokat kell bulizni :) Az egész elmélet megragad az utobbi szintjén :) Itt jön az h mennyire hülye voltam, h egész tavaszi szünetben itthon csücsültem, ahelyett h vmi érdemlegeset csináltam volna... mondjuk nem tudom miért, de akkoriban nem voltam olyan nagy barátságban mindenkivel mint most.. lehet az évvégi hajrá is rátesz egy lapáttal, de az utobbi idöben annyi sok mindenkivel jóban lettem... nem tudom mi változott, de megváltozhatott volna hamarabb is... lényeg, még van 3 hetem bepotólni mindent és kihasználni minden percet :)

Héten volt tenisz szerencsére. Ez egy érdekes nap volt, összefoglalva: idöjárás PMS :) Reggel olyan meleg volt, megittem kb 2 l vizet egy óra alatt, és kb napszúrást kaptam tenisz közben. Amint vége lett, elromlott az idö, fújt a szél, elkezdett csepegni az esö, majd megint 40 fok lett, aztán hirtelen jön a jégszakadás 90%-s párában :)

Tenisztanárom és ChikaItt már kinyitottuk az esernyöt, de csak poénból, felkészültünk a legrosszabbraItt már Erika kölcsön adta a felsöjét, mert lehült a levegö rendesenItt pedig már szakad az esö.. Seth kis hobbit lévén bebújt az erdöbe az esö elöl, de igy is ugyis szarrá ázott, ahogy ez a köv videón is látszik :)

Yoshinao, miután kiszaladt az erdöböl, és lopott egy esernyöt, addig mi is fedezékbe vonultunk az egyik épületbe, mire persze elállt az esö

Hide az utolsó szamuráj, aki valószinüleg már az utolsó agysejtjét is elvesztette :)Találkoznom kellett volna a biztositós ürgével a múltkori balesetem miatt, de inkább lemontam és szocializálódtam a többiekkel és üzeneteket irtam mindenkinek a táblájára :)Este errejárt Erika meg Maa-kun, és felvetettük az ötletet h menjünk el purikurázni, a tanulás helyett sokkal jobban hangzott, igy igy is lett :)
Maa-kun annyira aranyos, h arra nincs szó, nem tudom miért nem lettem vele hamarabb jóban... mindenki imádja, olyan mint a kisöcsénk :)Csütörtökön a vizsgánk elött elmentünk a tanárnénivel ebédelni egy cukrászdába, nagyon kedves volt töle h elvitt minket, igy utoljára Megirtam a vizsgát, inkább úgy fogalmaznék, h összecsaptam, én adtam be elsönek, és rohantam a vonathoz, mert estére vártam Maki szüleit vacsorára. Készitettünk nekik gulyáslevest, palacsintát és kókuszgólyot. Valószinüleg Derekkel már nem fognak találkozni, de ha minden igaz, én még megyek majd hozzájuk augusztusban. Eljött a péntek, július 17-e, búcsúbuli a suliban... Erika bejött elém a Kaikan-ba, mert épp nem volt jobb dolga, igy legalább segitett megirni a szövegem, és kiválasztani a ruhám :) Nagyon szeretem (L)Itt már megérkeztünk az iskolába. Szerencsére idén nem kellett formális ruhába öltözniMiki, akivel együtt szoktunk volt KyudozniGenszke aki még mindig nagyon hülye és még mindig nagyon imádom :)Elsöszámú Koji (L)Másodszámú KojiGeoff, Leslie, Seth, Clay tutora, KeiseyKedves tutorom, MakiErikát még mindig imádomSeth barátomTuan, Tae, Seth, MakiKötelezö Kaikan-os csoportképFantasztikus beszédem... nagyon izgultam... és nem is tudtam teljes átéléssel mondani a szövegem... de ezt megnézhetitek a videon is, fejet oldalra billentve :)
Mi hárman kaptuk meg elöször az ajándékot: az emlék táblát az üzenetekkel, egy könyvet és egy emléklapot az iskolaigazgatótólEnnyien megyünk haza Üzenetünk az újonnan jövöknek majd jövöre:

Gábor, Genszke, Dávid, Yuma

Gábor, Ami, Dávid, YumaMagyar frontKoji (L)Suganuma sensei, akinek holnapig 3 esszét kéne leadjak...Yoshinao, aki már kimászott az erdöbölAmi, Cody, Seth, és sajnos nem tudom a nevét, pedig ö tudja az enyém fiúNagaike sensei, aki a tanácsadó tanárom is egyben, ö vitt minket ebédelni elözö napNorvég csajok: Ann-Lisbeth, TheaKeiseyNorvég lányok és KojiJohn, Koji, Derek, GenskeHoon, koreai fiúDerek, akivel az elsö képünk hasonló még a szónokversenyröl ahogy tartjuk a dijunkat :)Hide, aki lehet a plafonon találta meg az utolsó elveszett agysejtjét :)Ezt a kissrácot nagyon megszerettemSuli utáni afterparty az egyik kolibanUgyanaz a purikurás kép a háttérképünk :)Tae-val akinek nagyon tetszet Michael gyürüjeGáborral kibékülös képSztem ezek hetente összeülnek h minél idiótább fejeket találjanak ki ... Azért Koji-t sem kell félteni... Imádom ezt a három okost... egymásnak találták ki öket :)Party fiuaim, akikkel megannyiszor megjártuk a Miyako városrészt...Abszolút nyerö Barbie és Ken páros voltunk mindig a Karaokéban...Nehezen lehet elképzelni h Hidéröl lehet normális képet késziteni :)Seth, aki bevallotta h nem utál :)Kép magyarázat: A poharamra az van irva h Sexy, amit Koji sehogysem értLányos képHárman párban, csak mi hárman voltunk a szerencsések akiket elüthetett egy autó :)Derek, TobiasKoji, Derek, Tobias, Dávid, HoonYoshinao, akinek megártott az üditö, Nick, AmiSeree, és sajnos nem tudom a nevét pedig sokat beszélgetünk együtt kinai fiúEsztem nagyon jó kép lett YumávalThobias, svéd barátUtána elmentünk Karaokizni, többen voltunk mint 30-an, 3 nagy szobát foglaltunk le, sajnos kép még nincsen... Nagyon jó volt, elöször idegesitettek a kinai dalok, de mindig átlehetett menni egy másik szobába, ahol jobb zene ment :) Hajlani ötkor kidobtak minket, és mivel nem volt más választásunk, hazasétáltunk Amival és Derekkel, egy óra volt az út. Koji vitt el minket kocsival a karaokiig, de hazafele japánokat vitt, Hide volt még ott, ö motorral ment, Mick és Michael pedig megvárták az elsö vonatot. Mi hamarabb értünk haza mint ök, és láthattuk a szép napfelkeltét :)Végre megérkeztünk, pontosan egy óra alatt megjártuk, biciklivel 10 perc, de nem probléma semmi :)Szombaton kb 2-ig aludtam, elkészülödtem, és mentünk Focimecsre. Oita játszott az Urawa-i Red Diamonds-ok ellen. Tudom h ez senkinek semmit nem mond, a lényeg h Oita 14 vereség után gyözött!!! 1:0-ra ugyan, de gyözött!!! Nagy volt a hangulat, persze az egész azért alakult igy, mert én ott voltam és drukkoltam nekik :)Kyushu dóm, kb 50ezer ember fér be, és Koji ujjai :)Andorrával a malájz fiuval, John-nal a kinai fiuval mentünk, Koji vitt minket kocsival, késöbb pedig utánunk jött Seth, Seree, Hoon, Thobias
Nagyon tetszett a focimeccs, nagyon hangulatos volt, és jó volt végre a japánokat focimeccsen tombolni látni... természetesen nem volt se verekedés, se senki anyukáját nem dicsérték...

Szóval ilyen az emlék támla amit kaptunk: még mindig nem irt rá mindenki akinek kéne, de már nincs rajta hely, az eleje, és a hátulja is tele van... Ma vasárnap van, Keisey holnap, elsöként elhagyja a házat... ö a leggyengébb láncszem :) Na jó nem, csak még elmegy Tokyoba egy hétre :) Ezért ma elmentünk sokan, együtt vacsoráztunk egy Indiai étteremben, ami elég drága volt, de megérte, jó volt igy utoljára sokan együtt lenni.

Szóval, még 3 hét... annyira gyors lesz, vizsgák, sok sok emberrel találkozni... Annyira szeretnék még maradni, legalább a nyárra... bár ahogy mindenki hazamegy, kicsit máshogy érzek majd biztos... kiürül a ház... Szegény Ami egyedül marad a nyárra ebben a jó kis 90%-os párában, a 20 centis csótányokkal, stb... Ja, apropó csótány, két kis helyes csáp figyelt ki a rizsfözöm alul pénteken... kaptam egy enyhe szivinfarktust, de már minden rendben van... egyböl kifertötlenitettem a lakást, akkor volt itt Erika, végig nézte az egészet szegény :)

Az unokatesóm kiirt egy idézetet üzenöfalra, plágiummal élek és bemásolom:
"Van az életben néhány olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, az életútja kettéválik előtte, s bármelyik göröngyös ösvényt választja, a szeme ezután mindig a másik felé sandít, mert azt érzi, hibázott, mégiscsak a másik irányba kellett volna mennie. " (Jodi Lynn Picoult)
Még 24 nap...