Dec 28-án reggel 5kor felszálltunk Oitában a legkorábbi vonatra, és kb 10 átszállás után érkeztünk Hiroshimába délután 3kor, ahol miután becsekkoltunk a szállásra, elindultunk Miyajima-ra, az egyik közeli szigetre. Tehát, mint igértem, itt van néhány kép a vonatokról, igy utaztunk...
Miyajima hivatalosan is egyike Japán legszebb látványosságainak. Egy rövig kompúttal jutottunk át, és már onnan jól lehetett látni a vizben lévö piros kaput. Közben egyre jobban besötétedett, igy már nem is lehetett világosban látni azt.
Nagyon sok szabad kószáló özike van a szigeten, akik elöszeretettel rágcsálják meg a turisták térképét. :)
Ott van mögöttünk a kapu. Sajnos már sötét volt és nagyon szépen ki volt világitva, szebb volt mint nappal, de hiába a profi fényképezö (másik Kriszta képei) még igy sem tudja úgy visszaadni, ahogy élöben látszódik.
A szigeten nagyon sok szentély található, de mival más késö volt és nagyon hideg, egyikbe sem tudtunk bemenni, és nem is tudtunk többet megnézni, igy csak a faluban sétálgattunk. Éppen apály volt, de amikor dagály van, a viz 2 méterig is ellepi a kapu lábát.
Mi elött visszamentünk volna Hiroshima városba, betértünk egy Okonomiyaki üzletbe, ahol elöttünk készitették el az ételt az asztal közepén lévö tüzhelyen, és kipróbálhattuk a helyi specialitást is.
Itt már várjuk vissza a vonatot Hiroshimába, egy jó forró kávé társaságában, mert kávé és üditöautomata mindenhol sarkon van Japánban, még a legeldugodtabb helyeken is, és senkinek még csak eszébe sem jut, se kirabolni, se belerúgni, se ilyesmi. Ez egy tisztességes nemzet, nem gyözöm hangsúlyozni, hogy mennyit tanulhatnánk Tölük....
Miyajima hivatalosan is egyike Japán legszebb látványosságainak. Egy rövig kompúttal jutottunk át, és már onnan jól lehetett látni a vizben lévö piros kaput. Közben egyre jobban besötétedett, igy már nem is lehetett világosban látni azt.
Nagyon sok szabad kószáló özike van a szigeten, akik elöszeretettel rágcsálják meg a turisták térképét. :)
Ott van mögöttünk a kapu. Sajnos már sötét volt és nagyon szépen ki volt világitva, szebb volt mint nappal, de hiába a profi fényképezö (másik Kriszta képei) még igy sem tudja úgy visszaadni, ahogy élöben látszódik. 
A szigeten nagyon sok szentély található, de mival más késö volt és nagyon hideg, egyikbe sem tudtunk bemenni, és nem is tudtunk többet megnézni, igy csak a faluban sétálgattunk. Éppen apály volt, de amikor dagály van, a viz 2 méterig is ellepi a kapu lábát. 
Mi elött visszamentünk volna Hiroshima városba, betértünk egy Okonomiyaki üzletbe, ahol elöttünk készitették el az ételt az asztal közepén lévö tüzhelyen, és kipróbálhattuk a helyi specialitást is. 
Itt már várjuk vissza a vonatot Hiroshimába, egy jó forró kávé társaságában, mert kávé és üditöautomata mindenhol sarkon van Japánban, még a legeldugodtabb helyeken is, és senkinek még csak eszébe sem jut, se kirabolni, se belerúgni, se ilyesmi. Ez egy tisztességes nemzet, nem gyözöm hangsúlyozni, hogy mennyit tanulhatnánk Tölük....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése