2009. december 19., szombat

2009. augusztus 18., kedd

Utolsó hét

Azt hiszem ez a hét volt az egy év alatt a leggyorsabb és ezen a héten voltam a legelfoglaltabb. Egyik helyröl rohantam a másikra, nagyon sok barátommal találkoztam, szinte minden nap, hogy a lehetö legtöbbet együtt legyünk. Amikor egy percre otthon voltam pakoltam. Egy év életet becsomagoltam 5 dobozba meg 2 böröndbe. Elég nehéz volt. Közben szépen lassan mindenki elhagyta a házat és a hétvégére csak magyarok maradtunk meg pár koreai...

Hétfön összefutottam Koji-val a városban, éppen ö is vásárolgatott meg intézte az ügyeit és felvetettem neki az ötletet hogy mi lenne ha purikuráznánk. Nagyon csipem a csávót, azt hiszem ö lett a legjobb japán barátom, de rajta kivül még sokan vannak akik nagyon a szivemhez nöttek. Na jó, szinte csak olyanok vannak :) Purikura meg egyébként is nagyon vidám dolog :)Hétfö este még felhivott egy másik barátom hogy menjek már el vele a Miyako-ba, de csak szigorúan azért mert meglátogatta egy barátja amerikából és kéne tolmácsolni. Aznap este ingyen ittam :) De nem maradtam sokáig, másnap is kemény volt a program. Arról nem is beszélve hogy a csomagokat már 3 hónapja fel kellett volna adjam...

Kedden voltam utoljára iskolában. Kiosztottam mindenkinek a búcsúajándékot, szerencsére mindenkivel össze tudtam még futni. Mindenkinek nyomtattam egy fényképet, a hát oldalára pedig valami nagyon szivhez szóló üzenetet irtam. Olcsó is volt :)
Elmentünk a norvég lányokkal purikuázni, mert az jó :)Este pedig a Seth-nek volt a bucsúztatója egy koreai étteremben. Jaj de sokat költöttünk ezekben a napokban... igy már értem hova tünt az ösztöndijam :)Körül-belül hajnali 2-ig Seth-nél voltunk, segitettünk neki pakolni meg minden. Emlitettem hogy Koji Seth turora? Mindketten nagyon hülyék. Ráadásul egy napon hagyták el Japánt. Mindketten Fukuokából. Koji Koreába ment, Seth pedig ugye haza. Ez az utolsó képem Kojival a Fukuokai kikötöböl, mert hajóval ment Koreába. És itt fut ki neki a hajója

Átmentem a reptérre, ahonnan pedig Seth indult, vártam rá több mint egy órát, azt hittem én vagyok rossz helyen, majd 14:30kor megjelent, mikor a gépe 14:40-kor szállt fel... Okos fiú :D
Utána átmentem a vonatállomásra. Ezen a napon bejártam Fukuoka összes közlekedési eszközét, busz, hajó, repülö, vonat... Találkoztam két barátnömmel Nagoyából. A lány aki Pesten tanul az állatorvosin és magyarul tanitottam, nagyon kevés sikerrel, és a huga. Náluk voltam télen, meg tavaszzal is. Most ök látogattak meg Oitában.
Elsö este elmentünk Yakitori-t enni. (Jaj de éhes vagyok) Jött Maki barátnöm is, mert nagyon ritkán látjuk egymást, és ugye már csak 5 napom volt Oitában...A yaki tori, az grillezett csirke, minden féle finoman elkészitve, minden féle finom részéböl, és jaj de nagyon szeretnék most ilyet enni. A Saláta ingyen van, az all you can drink pedig olcsó. Megint sokat költöttünk.Másnap elmentünk a lányokkal Yufuinba. Mivel itt már voltam, nem rakok fel képeket a városról, csak amin mi vagyunk, az ugyis érdekesebb. A vonatban persze elaludtam, mert megint esélyem sem volt aludni az éjjel. Ami-val aludtam, mert a lányok az én szobámban aludtak. Szegény Ami-t párszor le akartam rúgni az ágyról :) (Bocsika!)Szakadt az esö. De olyan szinten, hogy elöször függölegesen lefele esett aztán már felfele, esélyed nem volt az esernyöt megtartani. Nem baj, múltkor amikor itt jártam 40 fok volt (ja az most is), szóval múltkor mikor itt jártam sütött a nap 12 ágra, úgyhogy most kellett valami változás, ne legyen már olyan unalmas a légkör.Ez Yufuin hires pudingja. Annyira nem voltam oda érte.Ilyen egy kéz-onszenItt éppen a Kitty-k istenéhez imádkoztam. Imáim meghallgattak, mert elállt az esö :DEz egy kutya bolt volt. Nagyon beteg. Remélem ez a videóból kiderül.
Végre beszabadultunk a Tottoro boltba :) Kellett volna nekem olyan puha szörnyeteg. :(Még nem tudtam eldönteni h hármunk közül melyikünk a félelmetesebb...De biztos én vagyok a legerösebb a világon :)Ilyen köd volt és megint esett. Ez a Kitty nem tud valami sokat...Megtaláltuk a tavat isÉs megtaláltuk az onszenünk-et is. Családi onszen, csak mi hárman voltunk, szóval készültek képek nagyon sok :PBent voltunk egy órát minimum, de aztán már nagyon kellett enni, igy minden akadályt legyözve elindultunk valami kajáldát keresni.Na nem itt ettünk mert be volt zárva, visszamentünk egészen az állomásig. Vissza fele már gyors vonattal jöttünk, mert Ami várt minket az állomáson, az ö kulcsa nálam volt, szegény nagyon sokat várt ránk, de azért volt társasága aki szórakoztassa :)Az állomásra megérkezve olyan szinten esett az esö mint egész évben nem, ugy tekertünk haza a kis lopott biciklijeinkkel, semmi értelme nem volt h megtisztultunk az onszenben, az égeiek gondoskodtak róla, hogy biztos ami biztos meg kellejen fürdenünk mégegyszer. Olyan szinten eláztunk, hogy már nem is érdekelt minket, inkább elindultunk a Miyakomachi-ba, mert találkozni akartam az Erikával, és bemutatni öket az Oita-i szüleimnek. Tehát elmentünk a Mahalo-ba. Ma megint sokat költöttem.A bevásárló utca szépen fel volt diszitve a hétvégi ünnepség miatt. Nálunk már biztos lelopták volna az összes kelléket. Megint Ami-nál aludtam, kb megint 3 órát. A norvég lányok elmentek reggel és kimentem velük a buszhoz, akármennyire is az ájulás kerülgetett :)
Persze utána elmentünk a lányokkal purikurázni mert az még mindig jó :)Pénteki szép napos idö volt, 45 fok, 99%-os pára. Elmentünk a Takazaki hegyre a majmokhoz. Nagyon közel voltak, szabadon szaladgáltak meg minden. Az egyik megis fogta a lábam és fel akart rám mászni, de Chihiro azt mondta azt inkább ne.
Ilyen sok majom szaladgál arra fele. Kb 20 perc után már nem is volt annyira érdekes, ráadásul tényleg nagyon nagyon meleg volt. Igy el is indultunk, megebédeltünk, a lányok még vettek pár szuvenirt, aztán felraktam öket a buszra és hirtelen nagyon egyedül lettem. Este találkoztam a Maki-val elvitt egy nagyon helyes kis étterembe, nagyon sokat ettünk, ittunk, Maki kicsit be is csicsentett, nagyon aranyos volt. Utána persze elmentünk purikurázni, mert az még mindig nagyon jó :)Végre alhattam. Vagyis alhattam volna, ha valaki úgy nem dönt, hogy felébreszt. Arra kelltem, hogy vmi nagyon mászik rajtam. Félálmomban lesöpörtem magamról, de megint éreztem, és az ezredmásodperc röpke töredéke alatt nyitottam ki a szemem, suhant át az agyamon hogy mi az, ugrottam ki az ágyból és tettem fel a szemüvegem. Megráztam a takaróm és egy 10 centis fekete csótány szaladt ki belöle... Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban, de befújtam az egész szobát csótány ölö spray-el minek eredményeképp én majd megfulladtam, a kis dögöt pedig nem találtam sehol. Mivel nagyon fáradt voltam visszafeküdtem aludni, de tetötöl talpig körbevettem magam a takaróval. Reggel mikor felkeltem láttam h vmi bandukol a konyha közepén, eléggé belassulva, akkor még adtam neki egy jó nagy adagot és megmurdált. Utána felkeltettem az Ami-t hogy szedje fel, mert én nem vagyok rá képes, a Dávid meg csak röhögött. Szerintem nem is volt olyan vicces...
Aznap 5-kor kezdödött a fesztivál, amin Amival felléptünk. Chikirin nevü ünnepség, kaptunk ruhát, enni, inni, és táncoltunk a föúton. A köv videon lehet látni amikor betanitották nekünk a kb 5 lépésböl álló táncot. Igen mókás volt, még az esö is elállt :) Persze a felsö részét úgy kellett huzogassam mert egyfolytában kilátszott mindenem és nem érettem miért mindenki engem fényképezz :)Utána még volt egy kis evészet ivászat, rögtönöznünk kellett egy beszédet az Amival, aztán kaptunk egy életre elegendö rágcsálni valót, szendvicset, sört, mindent. Utána a fiukkal és Amival megtartottuk a búcsúbulimat. Természetesen elmentünk Purikurázni :)Kodi, akivel nagyon nagyon jóba lettünk és nagyon jól megtanult magyarul, az erröl tanuskodó videót sajnos nem tehetem fel, mert minimum letiltana a blogspot :)Voltunk a Stuck on-ba all you can drinkezniTermészetesen Mahalo-banÉs PEI-ban is. Sajnos több minden nem fért bele, mert igy is nagyon taxival kellett hazavinni :D Másnap elég rosszul voltam, természetesen csak az idöjárás okozta kellemetlenségek miatt. :D
Vasárnap egész nap pakoltam. Utána az Oita-i szüleim elvittek vacsorázni Beppu-ba. All you can eat volt meg drink, de sajnos nem ment olyan jól :) Kaptam szülinapi ajándékot is. Még mindig nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy ilyen rendesek velem. Mindenesetre elmentünk Purikurát csinálni biztos ami biztos :)

Szóval igy telt el az utolsó hetem, hétvégém, de remélem nem a legutolsó. Annyi mindenki fog hiányozni (már hiányzik is), még mindig nagyon utálom ha valami véget ér.