Japánba utazni csudi jó

Utolsó hét

2009-08-18T03:32:00.000-07:00

Azt hiszem ez a hét volt az egy év alatt a leggyorsabb és ezen a héten voltam a legelfoglaltabb. Egyik helyröl rohantam a másikra, nagyon sok barátommal találkoztam, szinte minden nap, hogy a lehetö legtöbbet együtt legyünk. Amikor egy percre otthon voltam pakoltam. Egy év életet becsomagoltam 5 dobozba meg 2 böröndbe. Elég nehéz volt. Közben szépen lassan mindenki elhagyta a házat és a hétvégére csak magyarok maradtunk meg pár koreai...

Hétfön összefutottam Koji-val a városban, éppen ö is vásárolgatott meg intézte az ügyeit és felvetettem neki az ötletet hogy mi lenne ha purikuráznánk. Nagyon csipem a csávót, azt hiszem ö lett a legjobb japán barátom, de rajta kivül még sokan vannak akik nagyon a szivemhez nöttek. Na jó, szinte csak olyanok vannak :) Purikura meg egyébként is nagyon vidám dolog :)Hétfö este még felhivott egy másik barátom hogy menjek már el vele a Miyako-ba, de csak szigorúan azért mert meglátogatta egy barátja amerikából és kéne tolmácsolni. Aznap este ingyen ittam :) De nem maradtam sokáig, másnap is kemény volt a program. Arról nem is beszélve hogy a csomagokat már 3 hónapja fel kellett volna adjam...

Kedden voltam utoljára iskolában. Kiosztottam mindenkinek a búcsúajándékot, szerencsére mindenkivel össze tudtam még futni. Mindenkinek nyomtattam egy fényképet, a hát oldalára pedig valami nagyon szivhez szóló üzenetet irtam. Olcsó is volt :)

Elmentünk a norvég lányokkal purikuázni, mert az jó :)Este pedig a Seth-nek volt a bucsúztatója egy koreai étteremben. Jaj de sokat költöttünk ezekben a napokban... igy már értem hova tünt az ösztöndijam :)Körül-belül hajnali 2-ig Seth-nél voltunk, segitettünk neki pakolni meg minden. Emlitettem hogy Koji Seth turora? Mindketten nagyon hülyék. Ráadásul egy napon hagyták el Japánt. Mindketten Fukuokából. Koji Koreába ment, Seth pedig ugye haza. Ez az utolsó képem Kojival a Fukuokai kikötöböl, mert hajóval ment Koreába. És itt fut ki neki a hajója

Átmentem a reptérre, ahonnan pedig Seth indult, vártam rá több mint egy órát, azt hittem én vagyok rossz helyen, majd 14:30kor megjelent, mikor a gépe 14:40-kor szállt fel... Okos fiú :D

Utána átmentem a vonatállomásra. Ezen a napon bejártam Fukuoka összes közlekedési eszközét, busz, hajó, repülö, vonat... Találkoztam két barátnömmel Nagoyából. A lány aki Pesten tanul az állatorvosin és magyarul tanitottam, nagyon kevés sikerrel, és a huga. Náluk voltam télen, meg tavaszzal is. Most ök látogattak meg Oitában.

Elsö este elmentünk Yakitori-t enni. (Jaj de éhes vagyok) Jött Maki barátnöm is, mert nagyon ritkán látjuk egymást, és ugye már csak 5 napom volt Oitában...A yaki tori, az grillezett csirke, minden féle finoman elkészitve, minden féle finom részéböl, és jaj de nagyon szeretnék most ilyet enni. A Saláta ingyen van, az all you can drink pedig olcsó. Megint sokat költöttünk.Másnap elmentünk a lányokkal Yufuinba. Mivel itt már voltam, nem rakok fel képeket a városról, csak amin mi vagyunk, az ugyis érdekesebb. A vonatban persze elaludtam, mert megint esélyem sem volt aludni az éjjel. Ami-val aludtam, mert a lányok az én szobámban aludtak. Szegény Ami-t párszor le akartam rúgni az ágyról :) (Bocsika!)Szakadt az esö. De olyan szinten, hogy elöször függölegesen lefele esett aztán már felfele, esélyed nem volt az esernyöt megtartani. Nem baj, múltkor amikor itt jártam 40 fok volt (ja az most is), szóval múltkor mikor itt jártam sütött a nap 12 ágra, úgyhogy most kellett valami változás, ne legyen már olyan unalmas a légkör.Ez Yufuin hires pudingja. Annyira nem voltam oda érte.Ilyen egy kéz-onszenItt éppen a Kitty-k istenéhez imádkoztam. Imáim meghallgattak, mert elállt az esö :DEz egy kutya bolt volt. Nagyon beteg. Remélem ez a videóból kiderül.

Végre beszabadultunk a Tottoro boltba :) Kellett volna nekem olyan puha szörnyeteg. :(Még nem tudtam eldönteni h hármunk közül melyikünk a félelmetesebb...De biztos én vagyok a legerösebb a világon :)Ilyen köd volt és megint esett. Ez a Kitty nem tud valami sokat...Megtaláltuk a tavat is És megtaláltuk az onszenünk-et is. Családi onszen, csak mi hárman voltunk, szóval készültek képek nagyon sok :P Bent voltunk egy órát minimum, de aztán már nagyon kellett enni, igy minden akadályt legyözve elindultunk valami kajáldát keresni.Na nem itt ettünk mert be volt zárva, visszamentünk egészen az állomásig. Vissza fele már gyors vonattal jöttünk, mert Ami várt minket az állomáson, az ö kulcsa nálam volt, szegény nagyon sokat várt ránk, de azért volt társasága aki szórakoztassa :)Az állomásra megérkezve olyan szinten esett az esö mint egész évben nem, ugy tekertünk haza a kis lopott biciklijeinkkel, semmi értelme nem volt h megtisztultunk az onszenben, az égeiek gondoskodtak róla, hogy biztos ami biztos meg kellejen fürdenünk mégegyszer. Olyan szinten eláztunk, hogy már nem is érdekelt minket, inkább elindultunk a Miyakomachi-ba, mert találkozni akartam az Erikával, és bemutatni öket az Oita-i szüleimnek. Tehát elmentünk a Mahalo-ba. Ma megint sokat költöttem.A bevásárló utca szépen fel volt diszitve a hétvégi ünnepség miatt. Nálunk már biztos lelopták volna az összes kelléket. Megint Ami-nál aludtam, kb megint 3 órát. A norvég lányok elmentek reggel és kimentem velük a buszhoz, akármennyire is az ájulás kerülgetett :)

Persze utána elmentünk a lányokkal purikurázni mert az még mindig jó :)Pénteki szép napos idö volt, 45 fok, 99%-os pára. Elmentünk a Takazaki hegyre a majmokhoz. Nagyon közel voltak, szabadon szaladgáltak meg minden. Az egyik megis fogta a lábam és fel akart rám mászni, de Chihiro azt mondta azt inkább ne.

Ilyen sok majom szaladgál arra fele. Kb 20 perc után már nem is volt annyira érdekes, ráadásul tényleg nagyon nagyon meleg volt. Igy el is indultunk, megebédeltünk, a lányok még vettek pár szuvenirt, aztán felraktam öket a buszra és hirtelen nagyon egyedül lettem. Este találkoztam a Maki-val elvitt egy nagyon helyes kis étterembe, nagyon sokat ettünk, ittunk, Maki kicsit be is csicsentett, nagyon aranyos volt. Utána persze elmentünk purikurázni, mert az még mindig nagyon jó :)Végre alhattam. Vagyis alhattam volna, ha valaki úgy nem dönt, hogy felébreszt. Arra kelltem, hogy vmi nagyon mászik rajtam. Félálmomban lesöpörtem magamról, de megint éreztem, és az ezredmásodperc röpke töredéke alatt nyitottam ki a szemem, suhant át az agyamon hogy mi az, ugrottam ki az ágyból és tettem fel a szemüvegem. Megráztam a takaróm és egy 10 centis fekete csótány szaladt ki belöle... Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban, de befújtam az egész szobát csótány ölö spray-el minek eredményeképp én majd megfulladtam, a kis dögöt pedig nem találtam sehol. Mivel nagyon fáradt voltam visszafeküdtem aludni, de tetötöl talpig körbevettem magam a takaróval. Reggel mikor felkeltem láttam h vmi bandukol a konyha közepén, eléggé belassulva, akkor még adtam neki egy jó nagy adagot és megmurdált. Utána felkeltettem az Ami-t hogy szedje fel, mert én nem vagyok rá képes, a Dávid meg csak röhögött. Szerintem nem is volt olyan vicces...

Aznap 5-kor kezdödött a fesztivál, amin Amival felléptünk. Chikirin nevü ünnepség, kaptunk ruhát, enni, inni, és táncoltunk a föúton. A köv videon lehet látni amikor betanitották nekünk a kb 5 lépésböl álló táncot. Igen mókás volt, még az esö is elállt :) Persze a felsö részét úgy kellett huzogassam mert egyfolytában kilátszott mindenem és nem érettem miért mindenki engem fényképezz :)Utána még volt egy kis evészet ivászat, rögtönöznünk kellett egy beszédet az Amival, aztán kaptunk egy életre elegendö rágcsálni valót, szendvicset, sört, mindent. Utána a fiukkal és Amival megtartottuk a búcsúbulimat. Természetesen elmentünk Purikurázni :)Kodi, akivel nagyon nagyon jóba lettünk és nagyon jól megtanult magyarul, az erröl tanuskodó videót sajnos nem tehetem fel, mert minimum letiltana a blogspot :)Voltunk a Stuck on-ba all you can drinkezniTermészetesen Mahalo-banÉs PEI-ban is. Sajnos több minden nem fért bele, mert igy is nagyon taxival kellett hazavinni :D Másnap elég rosszul voltam, természetesen csak az idöjárás okozta kellemetlenségek miatt. :D
Vasárnap egész nap pakoltam. Utána az Oita-i szüleim elvittek vacsorázni Beppu-ba. All you can eat volt meg drink, de sajnos nem ment olyan jól :) Kaptam szülinapi ajándékot is. Még mindig nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy ilyen rendesek velem. Mindenesetre elmentünk Purikurát csinálni biztos ami biztos :)

Szóval igy telt el az utolsó hetem, hétvégém, de remélem nem a legutolsó. Annyi mindenki fog hiányozni (már hiányzik is), még mindig nagyon utálom ha valami véget ér.

A búcsúk hete

2009-08-01T22:31:00.000-07:00

Az elmúlt héten annyi minden történt, nem is voltam nagyon itthon, igy sem msn-re nem volt idöm felmenni, se email, se semmi, nem hogy még blogot irjak... Szóval ezuton is bocsi azoktól akik vártak, de nagyon szét vagyok szórva, három órákat alszom, eléggé ki vagyok fáradva, most is nem sokára mennem kell, de meg akarom nektek irni, mi történt.

Múlthéten elkezdtek szállingozni ki a házból a többiek, mára már csak a magyarok maradtak meg a koreaiak. Üres a Kaikan. Nagyon. Csendes. Nincs kivel bandázni. Elmentek a barátaim és ki tudja mikor fogom öket látni legközelebb. Nem hiszem el h vége.

27-én hétfön Mick ment haza.

Kedden Derek.

Aznap mentem utoljára órára suliba. Reggel francia vizsgám volt, nem tanultam egy szót sem, nem is értettem semmit sem. Sajnálom h elhanyagoltam a franciát, de nem volt idöm vele rendesen foglalkozni. De a könyv meg van, Cd van, szótár van, egyszer ha sok idöm lesz... Be kellett adjam az Independent Research Project munkámat is, persze a tanárbácsinak nem tetszett, igy irhattam át, és ezt játszottuk egész héten. Minden nap bementem, elolvasta, kijavitotta, még dolgozzak rajta egy kicsit, de pénteken már azt mondtam neki h sajnálom, itt a vége, nincs több idöm, szóval azt is le tudtam végre. Délután Japán szóbelim volt, arra sem tanultam, de kidumáltam magam, nem probléma semmi, milyen népbetegség van nálunk otthon? Jaj tanárnö a magyarok makkegészségesek, erre le is zártuk a témát :)

Aznap egy Korai lány is hazament, aki nem a Kaikanban lakik, de egész jóban lettünk

KodivalMi után kikisértük Arumi-t a vonatállomásra elmentünk még kávézni, kávéztunk, sétáltunk, aztán együtt vacsoráztunk a többiekkel. RazziIlyen kirakodóvásár van a Kaikanban, mindenki kirakja a lépcsöfordulóba a szemetét amit el lehet vinni, kukázhat mindenki kedvére. :)Szerdán Geoff-tól búcsúztunk el, neki sajnos nem tudtam elmenni integetni, mert nagyon korán ment és másnap még sok dolgom volt.
Az alábbi vidóban Koji kinyilvánitja a véleményét :) (ha nem lehetne kivenni a B betüvel kezdödö szót használja, ami azdmeg-re végzödik:D) Nem is tudom kitöl tanulhatta, ejnye ...

Geoff videója

Csütörtök este elmentünk Tuan-nal a Miyakomchiba, megtartottuk ketten a búcsúbuliját :) Megismerkedtünk egy fiatal japán párral, akik teljesen képben voltak a magyar vizilabdáról, mert a srác is játszik. Kicsi a világ. Meg a Miyakomachi is :) És még mindig a spontán bulik a legjobbak.

Pénteken megtartottuk a Magyarokkal és a tutorjainkkal a búcsúbulinkat. Elmentünk purikurázni, Sushi Meijibe, utána Miyakomachi természetesen :)Dávid, Yuji, Hide Hide fényképezöje

Michael éppen ráért, ezért eljött velünk Sushuzni, Hidével éppen telefonálnak TaeMichael videója

Ezt kaptuk a kedves tutorjainktól, üzeneket vannak a belsejébe irva Elöször Pei-ba mentünk, jött Anita is, de utána ök is Gábor leléptekUtána StuckOn-ba mentünk all you can drinkezni, ide jött már Koji isUtána elmentünk Mahaloba, akikkel elözö héten a tüzijátékon voltunk, anyu és apu:DImádom ezt a fényképetHide aki még mindig az utolsó szamuráj és már az utolsó agysejtjét is elvesztette :)Maki hazament olyan 4 óra kürül, mi meg elmentünk Karaokizni, ahol a fiuk már nem birták tovább, de nem baj, mert mi Amival jól elvoltunk. :) Aztán elkezdtünk búcsúdalokat énekelni, elötörtek az érzelmeim és elkezdtem sirni, kb fél óráig minimum, mire a fiúk felkeltek és rádobtak még egy lapáttal és még szomorúbb dalokat kezdtek el énekelni... annyira kedvesek :)Reggel 8-ig karaokiztunk, utána elmentünk elbúcsúzni Michaeltöl Eléggé ki volt mindenki, én ilyet még nem láttam, mindenki sirt, de senki nem nézett a másikra, senki nem mondott semmit, csak álltunk ott a pláza elött, tizen, és sirtunk... Ez a japán módi úgy látszikVasárnap Tuan is elment

Elkezdödött

2009-08-01T06:01:00.000-07:00

20-án Keisey elsöként hagyta el a házat... tudom, ez megint úgy hangzik, mint valami Big Brother közvetités, de tényleg ez a legmegfelelöbb szó rá... Azóta sokan elmentek már, nem volt idöm blogot irni, annyi minden történt mostanában, minden nap van valami... Egyre üresebb a ház. Ami viszont jó és nem volt az elözö félévben, hogy kikisérjük egymást az állomásra, sokan, együtt vagyunk az utolsó pillanatig, mikor a busz elindul... Nagyon nehéz, tudtam hogy nehéz lesz, de ez még annál is nehezebb mint gondoltam. Nem is tudom mi a jobb, végig nézni h mindenki lassan hazamegy, vagy hamarabb hazamenni... Mindenesetre nagyon sok minden köt ide, és a részemröl jobb minnél hosszabb ideig itt maradni. Ezek történtek a múlt héten:

Hétfön irnom kellett volna a három esszémet irodalom órára, amiröl fogalmam sem volt és egyenlönek tartottam a lehetetlennel, ezért inkább elmentem vacsorázni Derekkel, Mickkel, Amival, ekkor még volt egy hetünk együtt...A kaja nagyon finom volt, egy közeli tenpura étterembe mentünk, családias környezet, olcsó, sok kaja, hamarabb el kellett volna kezdenem oda járni. Mindenesetre jó volt velük elmászkálni kicsit.Kedden elaludtam, köszönhetöen, hogy hajnalig irtam a beadandókat, igy nem mentem be suliba, pedig utolsó órák lettek volna, na de mindegy... Szakadt az esö (egész héten nagyon durva villámlások, dörgések voltak) igy nem volt kedvem csak azért bemenjek, mert le kell adjak 10 lapot, de szerencsémre a norvég lányok éppen indultak be, igy odaadtam nekik a papirokat, és visszafeküdtem aludni :) Persze tanulnom kellett volna, mert a héten 2 vizsga, plusz a project munkám....

Szerdán volt az utolsó teniszórám, meg elmentem Kyudozni is. Sajnos a Kyudot nem tudtam befejezni, úgy megyek haza, h nem lövök ijjal, de jelen pillanatban ezer más fontosabb dolgom van. De legalább már tudom a technikát kivitelezni, fel is rakok egy videót, h megláthassátok :)

Yuki aki kitartóan elviselte h velem kellett foglalkoznia :)Este a tenisz tanárom meghivott magukhoz barbecue-zni, annyira kedvesek voltak. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de nagyon rendes volt tölük. Chika és Hiyashida, akikkel teniszezni szoktunk is meg lettek hivva, igy a tanárbácsi feleségével együtt, 5-en vacsoráztunk. Nagyon jó hangulatban tölt el az este, sütögettük a húst, ettünk, ittunk, beszélgettünk sokat, és közben nagyon nagy szomorúsággal töltött el, egyrészröl az h nem sokára haza kell menjek, másrészröl pedig h ilyen kedvesek hozzám, mikor én nem tettem semmi olyat, amivel kiérdemelném. Az anyukával nagyon megkedveltük egymást, életében elöször látott, és annyira kedves volt, meg közvetlen, átölelt mikor elbúcsúztunk, annyira meghatódtam, nem is tudom leirni. Csak nagyon rossz volt rádöbbenni, h napokon belül mindenkitöl el kell búcsúzzak, talán örökre... Annyira kedvesek voltak, hivtak nekem taxi-t, kifizették, a visszajárót azóta is elfelejtettem visszaadni :)

Másnap vizsga volt, természetesen nem tanultam semmit, de egész jól sikerült, tippelni még mindig nagyon jól tudok :) Utána együtt kajáltunk a többiekkel, és a tutorom nagyon jófej volt, bevitt minket a városba kocsival, nem kellett vonatoznunk.Erika és Michael Ez a polóm, amit rendelt mindenki, én arra a célra, hogy mindenki irjon rá nekem vmi meghatót :) Itt épp Kodi irja nekem a szerelmes levelet. Amival annyira el voltunk keseredve a sok vizsga meg beadandó miatt, h a tanulás helyett inkább elmentünk vásárolni, meg akkor már ha ott vagyunk a purikurát nem lehet kihagyni ugye :)Pénteken elsö órában, 2 óra alvás után meg volt a legnehezebb vizsgánk, hát remélem h tippelni továbbra is nagyon jól tudok :) Suli után hazajöttem, lefeküdtem aludni, mert nagyon durván álmos voltam. Este felkeltem és elmentünk a fiúkkal utoljára Miyakomachi-zni, Derek, Mick, Mick barátja, Yuma, Takashi. Reggel 7-kor jöttünk haza, az esö szakadt...Szombaton éppen hogy felkeltem, már mentünk is a Kishukushába, a másik koliba a suli környékén, és grill partit rendeztünk. Elég sokan voltunk és olyan durván bekajáltam :)Juj és végre ettem dinnyét. Mivel itt 3000yen-nél kezdödnek a dinnye árak, nem veszek, de most végre ehettem :) Otthon annyival be fogok kajálni belöle, h csak csudi na :)10-kor visszaindultunk a városba, és mire a tutorjainkkal kipurikáztuk magunkat, meg mindenkit összeszedtünk, fél12-re értünk a buliba, ami minden hónap utolsó szombatján van. Nekünk ez volt az utolsó, reggel 7-kor jöttünk haza ismét. Az esö szakadt, és az egyik japán barátunk mivel nem volt még elsö vonatja, gondoltuk jöjjön velünk haza. Szegény annyira nem tudta mi van, össze vissza szaladgált, ugrált, szarrá ázott mire találtunk egy elhagyott esernyöt (esernyöt nem kell venni japánban, valahol tuti találsz). Majd esernyövel a kezében, a Compall Hall elött lévö 2 és fél méteres gömre kezdett el felugrálni, lecsúszni, arccal a földre esni, majd mikor harmadjára sem sikerült felmásznia rá, elkezdett az utca közepén szaladgálni, majd beugrált a bokrokba, és miközben kiabált h mennyire fáj neki, beugrott mégegyszer, meg mégegyszer... majd eltört az elöbb szerzett esernyöje, elkezdett szentségelni az út közepén... Majd megékeztünk egy éjjelnappalihoz, bement, és vett nekünk jégkrémet... de egyel több jégkrémet vett és felvetettük az ötletet h kopogjon be a Mick-hez (aki késöbb kiderült még nem volt otthon) és adja neki oda. Sajnos videók túl nagyok, csak egyet tudtam felrakni mikor a Mick-hez becsönget és a Mick barátja nyit neki ajtót hajnalok hajnalán :) Ezeket a dolgokat nagyon fogom hiányolni Oitából.

Másnap Kazu, a Mahalo bár tulaja, akivel szörfölni is voltunk, meghivott Derek-et és engem ebédelni. Én nem tudom miért lettem meghivva, mindenesetre nagyon kedves volt tölük. Eredetileg a 2 angol csoportnak volt megrendezve, akiket Derek és egy másik amcsi srác tanit, de egybe raktuk egy kis búcsúbulival. Nagyon sok finom kajákat pakoltak elénk, és Dereknek meg nekem fizetnem sem kellett...Ö Dave, a másik amcsi srácKazuéknak van két nagyon aranyos kutyusuk Mahalo és Kapu, nagyon kis ennivaló rosszaságok :)Este elmentünk tüzijátékot nézni Beppuba. Kazuék elvittek kocsival, annyira rendesek voltak... Vettek nekem kaját is, meg piát, komolyan olyan rendesek nem is tudom hova tenni.. Ök lettek az Oita-i szüleim, mivel 45 és 40 évesek. Gyereküknek fogadtak. Most már mindenkinek úgy mutatom be öket h apuka és anyuka :D

Beppu torony esti kivilágitásban.A tüzijáték nagyon szép volt, minden féle alakzatot löttek fel, Kittychan, mindenféle állatok, szivek, virágok, 40 perces show-t nyomtak, nagyon szép volt.

Kazuék feltették az i-re a pontot és elvittek Izakayázni (éjszakai étterem, érted...) ettünk, ittunk, beszélgettünk sokat, hihetetlen h nekik is mennyi mindent köszönhetek.. nagyon fognak hiányozni, meg ez az egész élet...

Ö Maru, a fogadott japán anyukám :)Ö pedig Kazu Ez a hét is nagyon gyorsan eltelt, és annyi sok szép dolog történt, annyi mindenkinek köszönhetek annyi sok mindent, soha nem gondoltam volna mennyire jó lesz itt nekem Japánban. Boldog vagyok.

Farewell Party

2009-07-18T23:25:00.000-07:00

Nehéz idök ezek... megint vasárnap van, 3 hét hátra és még mindig nem tudom hova rohan az idö ennyire... azt sem tudom mihez kezdjek, túl kéne lenni a vizsgákon, tanulni kéne, megirni 18 esszét és közben nagyon sokat kell bulizni :) Az egész elmélet megragad az utobbi szintjén :) Itt jön az h mennyire hülye voltam, h egész tavaszi szünetben itthon csücsültem, ahelyett h vmi érdemlegeset csináltam volna... mondjuk nem tudom miért, de akkoriban nem voltam olyan nagy barátságban mindenkivel mint most.. lehet az évvégi hajrá is rátesz egy lapáttal, de az utobbi idöben annyi sok mindenkivel jóban lettem... nem tudom mi változott, de megváltozhatott volna hamarabb is... lényeg, még van 3 hetem bepotólni mindent és kihasználni minden percet :)

Héten volt tenisz szerencsére. Ez egy érdekes nap volt, összefoglalva: idöjárás PMS :) Reggel olyan meleg volt, megittem kb 2 l vizet egy óra alatt, és kb napszúrást kaptam tenisz közben. Amint vége lett, elromlott az idö, fújt a szél, elkezdett csepegni az esö, majd megint 40 fok lett, aztán hirtelen jön a jégszakadás 90%-s párában :)

Tenisztanárom és Chika Itt már kinyitottuk az esernyöt, de csak poénból, felkészültünk a legrosszabbra Itt már Erika kölcsön adta a felsöjét, mert lehült a levegö rendesenItt pedig már szakad az esö.. Seth kis hobbit lévén bebújt az erdöbe az esö elöl, de igy is ugyis szarrá ázott, ahogy ez a köv videón is látszik :)

Yoshinao, miután kiszaladt az erdöböl, és lopott egy esernyöt, addig mi is fedezékbe vonultunk az egyik épületbe, mire persze elállt az esö

Hide az utolsó szamuráj, aki valószinüleg már az utolsó agysejtjét is elvesztette :)Találkoznom kellett volna a biztositós ürgével a múltkori balesetem miatt, de inkább lemontam és szocializálódtam a többiekkel és üzeneteket irtam mindenkinek a táblájára :)Este errejárt Erika meg Maa-kun, és felvetettük az ötletet h menjünk el purikurázni, a tanulás helyett sokkal jobban hangzott, igy igy is lett :)
Maa-kun annyira aranyos, h arra nincs szó, nem tudom miért nem lettem vele hamarabb jóban... mindenki imádja, olyan mint a kisöcsénk :)Csütörtökön a vizsgánk elött elmentünk a tanárnénivel ebédelni egy cukrászdába, nagyon kedves volt töle h elvitt minket, igy utoljára Megirtam a vizsgát, inkább úgy fogalmaznék, h összecsaptam, én adtam be elsönek, és rohantam a vonathoz, mert estére vártam Maki szüleit vacsorára. Készitettünk nekik gulyáslevest, palacsintát és kókuszgólyot. Valószinüleg Derekkel már nem fognak találkozni, de ha minden igaz, én még megyek majd hozzájuk augusztusban. Eljött a péntek, július 17-e, búcsúbuli a suliban... Erika bejött elém a Kaikan-ba, mert épp nem volt jobb dolga, igy legalább segitett megirni a szövegem, és kiválasztani a ruhám :) Nagyon szeretem (L)Itt már megérkeztünk az iskolába. Szerencsére idén nem kellett formális ruhába öltözniMiki, akivel együtt szoktunk volt KyudozniGenszke aki még mindig nagyon hülye és még mindig nagyon imádom :)Elsöszámú Koji (L)Másodszámú KojiGeoff, Leslie, Seth, Clay tutora, KeiseyKedves tutorom, MakiErikát még mindig imádomSeth barátomTuan, Tae, Seth, MakiKötelezö Kaikan-os csoportképFantasztikus beszédem... nagyon izgultam... és nem is tudtam teljes átéléssel mondani a szövegem... de ezt megnézhetitek a videon is, fejet oldalra billentve :)
Mi hárman kaptuk meg elöször az ajándékot: az emlék táblát az üzenetekkel, egy könyvet és egy emléklapot az iskolaigazgatótólEnnyien megyünk haza Üzenetünk az újonnan jövöknek majd jövöre:

Gábor, Genszke, Dávid, Yuma

Gábor, Ami, Dávid, YumaMagyar frontKoji (L)Suganuma sensei, akinek holnapig 3 esszét kéne leadjak...Yoshinao, aki már kimászott az erdöbölAmi, Cody, Seth, és sajnos nem tudom a nevét, pedig ö tudja az enyém fiúNagaike sensei, aki a tanácsadó tanárom is egyben, ö vitt minket ebédelni elözö napNorvég csajok: Ann-Lisbeth, TheaKeiseyNorvég lányok és KojiJohn, Koji, Derek, GenskeHoon, koreai fiúDerek, akivel az elsö képünk hasonló még a szónokversenyröl ahogy tartjuk a dijunkat :)Hide, aki lehet a plafonon találta meg az utolsó elveszett agysejtjét :)Ezt a kissrácot nagyon megszerettemSuli utáni afterparty az egyik kolibanUgyanaz a purikurás kép a háttérképünk :)Tae-val akinek nagyon tetszet Michael gyürüjeGáborral kibékülös képSztem ezek hetente összeülnek h minél idiótább fejeket találjanak ki ... Azért Koji-t sem kell félteni... Imádom ezt a három okost... egymásnak találták ki öket :)Party fiuaim, akikkel megannyiszor megjártuk a Miyako városrészt...Abszolút nyerö Barbie és Ken páros voltunk mindig a Karaokéban...Nehezen lehet elképzelni h Hidéröl lehet normális képet késziteni :)Seth, aki bevallotta h nem utál :)Kép magyarázat: A poharamra az van irva h Sexy, amit Koji sehogysem értLányos képHárman párban, csak mi hárman voltunk a szerencsések akiket elüthetett egy autó :)Derek, TobiasKoji, Derek, Tobias, Dávid, HoonYoshinao, akinek megártott az üditö, Nick, AmiSeree, és sajnos nem tudom a nevét pedig sokat beszélgetünk együtt kinai fiúEsztem nagyon jó kép lett YumávalThobias, svéd barátUtána elmentünk Karaokizni, többen voltunk mint 30-an, 3 nagy szobát foglaltunk le, sajnos kép még nincsen... Nagyon jó volt, elöször idegesitettek a kinai dalok, de mindig átlehetett menni egy másik szobába, ahol jobb zene ment :) Hajlani ötkor kidobtak minket, és mivel nem volt más választásunk, hazasétáltunk Amival és Derekkel, egy óra volt az út. Koji vitt el minket kocsival a karaokiig, de hazafele japánokat vitt, Hide volt még ott, ö motorral ment, Mick és Michael pedig megvárták az elsö vonatot. Mi hamarabb értünk haza mint ök, és láthattuk a szép napfelkeltét :)Végre megérkeztünk, pontosan egy óra alatt megjártuk, biciklivel 10 perc, de nem probléma semmi :)Szombaton kb 2-ig aludtam, elkészülödtem, és mentünk Focimecsre. Oita játszott az Urawa-i Red Diamonds-ok ellen. Tudom h ez senkinek semmit nem mond, a lényeg h Oita 14 vereség után gyözött!!! 1:0-ra ugyan, de gyözött!!! Nagy volt a hangulat, persze az egész azért alakult igy, mert én ott voltam és drukkoltam nekik :)Kyushu dóm, kb 50ezer ember fér be, és Koji ujjai :)Andorrával a malájz fiuval, John-nal a kinai fiuval mentünk, Koji vitt minket kocsival, késöbb pedig utánunk jött Seth, Seree, Hoon, Thobias
Nagyon tetszett a focimeccs, nagyon hangulatos volt, és jó volt végre a japánokat focimeccsen tombolni látni... természetesen nem volt se verekedés, se senki anyukáját nem dicsérték...

Szóval ilyen az emlék támla amit kaptunk: még mindig nem irt rá mindenki akinek kéne, de már nincs rajta hely, az eleje, és a hátulja is tele van... Ma vasárnap van, Keisey holnap, elsöként elhagyja a házat... ö a leggyengébb láncszem :) Na jó nem, csak még elmegy Tokyoba egy hétre :) Ezért ma elmentünk sokan, együtt vacsoráztunk egy Indiai étteremben, ami elég drága volt, de megérte, jó volt igy utoljára sokan együtt lenni.

Szóval, még 3 hét... annyira gyors lesz, vizsgák, sok sok emberrel találkozni... Annyira szeretnék még maradni, legalább a nyárra... bár ahogy mindenki hazamegy, kicsit máshogy érzek majd biztos... kiürül a ház... Szegény Ami egyedül marad a nyárra ebben a jó kis 90%-os párában, a 20 centis csótányokkal, stb... Ja, apropó csótány, két kis helyes csáp figyelt ki a rizsfözöm alul pénteken... kaptam egy enyhe szivinfarktust, de már minden rendben van... egyböl kifertötlenitettem a lakást, akkor volt itt Erika, végig nézte az egészet szegény :)

Az unokatesóm kiirt egy idézetet üzenöfalra, plágiummal élek és bemásolom:
"Van az életben néhány olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, az életútja kettéválik előtte, s bármelyik göröngyös ösvényt választja, a szeme ezután mindig a másik felé sandít, mert azt érzi, hibázott, mégiscsak a másik irányba kellett volna mennie. " (Jodi Lynn Picoult)
Még 24 nap...

Újabb gyors hét

2009-07-14T08:05:00.000-07:00

Úgy peregnek a hetek felettem, tényleg arra nem emlékszem h ma mit csináltam... múlt héten is annyi minden történt, és nem volt idöm blogot irni, igy nem is tudom feleleveniteni a történteket...

Kedden Tanabata ünnep volt, ami azt jelenti h mindenhol kiraknak egy bambuszfát amire az emberek fellógatják a kivánságaikat másnap pedig levágják és elégetik vagy elúsztatják a folyón, vagy egyszerre mindkettö :) Mi csak égettünk :)Csütörtökön fotózás volt a suliban, az emléktáblánk miatt, és ha már annyira belejöttünk a fotózásba, készitettem én is néhány sulis képet. Pénteken megérkeztek a sulis emlékpolóink, igy kötelezö volt még nagyon sok képet csinálni :)Erika, akit nagyon megszerettem az elmúlt idöben Gondoltam csinálok pár képet a Kaikan-ban. A szobám a bejárattól fotózvaFolyosó Látkép a folyosórólHétvégén Ami elutazott Oszakába, igy nekem kellett vigyáznom a teknösére.. kicsit féltem, de életben maradt :D Nagyon büszke voltam rá h megtanult felmászni a kagylócskájára :)Hétfön végre eljutottam oda, hogy elmehessek golfozni, és végre képes voltam videót is felrakni, igy most már láthatjátok mennyire reménytelen eset vagyok :)

Egyébként itt van a szép új bringácskám :)Ez pedig a bizonyiték arra, hogy már nagyon nyári szünet feeling van és a hátam közepére sem kivánom az egész vizsgaidöszakot...

A hétvége egyébként nagyon jól telt, pénteken voltunk egy helyen, Round One a neve, több emeletes játék komplexum, 3 óra szórakozás 1300yenért. Egy szint csak játékterem, meg van nagyon sok sport lehetöség, tenisz, foci, kosár, lövészet, ijászat, golf, curling, horgászás, tollas, mindent amit csak el lehet képzelni, görkori, minimotorozás ami sztem a legviccesebb volt, lévén h a motorok a térdünkig sem értek :)
Szombaton Mick-el drinking chess-t játszottunk, sakktábla, felespoharak, végeredményt mindenki el tudja szerintem képzelni :) Igazán vidám volt :)
Sajnos többre nem emléxem az elmúlt hétböl, már jobb lenne naponta blogot irjak, annyi minden történik, hogy mindegyik nap megérdemel egy külön bejegyzést...
Rájöttem, h mi az igazi célja ennek a blognak; h késöbb ha elolvasom, majd emlékezhessek minden egyes napra amit Oitában eltöltöttem...

Nagahama fesztivál

2009-07-06T05:50:00.000-07:00

Eltelt még egy csodálatos hét, megint annyi minden történt, hogy nem is tudom hol kezdjem...

Mostanában összeszedte magát az időjárás és esik rendesen, ahogy azt esős időszakhoz illik, minek következtében se tenisz, de kyudo nincs mostanában, pedig még van 4 hetem, hogy mindkettőt mesterszinten űzhessem :)

Szerdán megkaptam az új bringám, nagyon szép királykék színe van, sebességváltós, nagyon profi, mondjuk otthon a 10 éves mountainbike-om többet tud, itt nem igazán ismerik az összteleszkóp fogalmát, de nekem ez teljesen megfelel, főleg hogy ingyen volt, a biztosító társaságnak pedig 30ezrébe került :) Szakadó esőben el is vittem egy körre a boltig :)

Csütörtökön film est volt, The Reader c. filmet néztük meg, ami itt most megy a mozikban, otthon ha jól tudom már lecsengett és a A felolvasó c. fut. Nekem nagyon tetszett, ha tudjátok nézzétek meg, nagyon ajánlom.

Pénteken Candle Night volt a suliban, lehetett gyertyát csinálni. Elég bénácska lett, de nem is ez volt a lényeg, jól szórakoztunk Amival, Genszke is ott volt, szivattuk egymást rendesen és megismerkedtünk két új japánnal, akiket utána bevittünk a városba :)

Szóval ez itt Genszke, aki mint mindig nagyon okos :)AmiAmúgy Genszke ritkaság számba megy, mert magasabb mint mi :)Itt vannak a fantasztikus gyertyáim :)A biciklimet a suliban hagytam (ha nem lakatolom le is ott marad évekig) és olyan 10 körül bementünk a városba Ami, a két új japán barátunk meg én. Először megvacsoráztunk, aztán találkoztunk Derek-kel, meg Tuan-nal, és elmentünk a P.E.I-ba, ahova mindig szoktunk járni. Ott voltunk egy órát kb, csatlakozott hozzánk Takashi barátunk, meg Mick és elmentünk Darts-ozni, ami igen vidámra sikerült, blog sajnos túl publikus ahhoz, hogy ezt itt kifejtsem:) Éjfél körül elmentünk egy harmadik bárba, ahol karaokéztunk kicsit, majd Takashi és Tuan elmentek rámen-ezni, Ami és Derek hazament, Mick, a két japán, meg én elmentünk karaokézni. A két japán nagyon bírta, nagyon sokat ittak, de még csak meg sem szédültek, igazán ritka fajták:)Reggel 8-ig karaokéztunk, majd még beültünk reggelizni a Mekibe :) Igen vidám este volt :) Mindig a spontán bulik a legjobbak :)Szombaton felkeltem este hatkor, hétkor pedig már lent voltunk a lobbiban, Derek megtanított minket pókerezni :) Nem mondom hogy értem, de legalább van fogalmam a dolgokról. Utána elmentünk egy kicsit a PEI-ba, de jók voltunk és éjfél után hazajöttünk, mert másnap korán kelés. Reggel 10-kor keltem és mentem is le a lobbiba, mert nagyon szép yukatákat kaptunk a sulitól. (Nyári kimono). Az ok a Nagahama fesztivál volt, nyári ünnepség, és az, hogy beneveztünk a szkander bajnokságra. Ilyen szép yukatát kaptam:Norvég lányokkal erősítjük az EU frontotLeslie, amerikai lányilyen erősek vagyunk :) Ekkor még azt hittük h egymás ellen kell versenyeznünk, de nagyon nem így volt...Amcsik és ausztrálokEgyébként én is vettem yukatát fillérekért, de a suli még szebbet adott kölcsön és felöltöztettek, megcsinálták a hajunkat is, nagyon kedvesek voltak Kötelező kézmosás a szentély bejáratánál lévő szent vízbenSajnos esett az eső, de nem tántorított minket vissza semmitőlKoji, akinek nagyon jól áll a yukata, kár h homályos a képMegállapítottam, hogy a férfiakat nem csak az öltöny öltözteti, hanem a yukata is :)Mick, aki csak 2 fejjel magasabb nálam, alig bírt lealacsonyodni a szintemre :)Na, a fantasztikus szkander, beraktam ellenem egy 40éves kigyúrt családanyát, kb 5 mp alatt lenyomott, elég szégyen volt mit ne mondjak :)Egyébként nem baj, mert a részvételért így is kaptunk egy csomó édességet, meg ezer yenes utalványt az egyik plázábaVideó a szkander versenyröl

Csoportkép a játékvezetővelA szentély körüli utcák végig le voltak zárva és nagyon sok kajáldás volt kint, nagyon jó volt a hangulat, főleg sötétedés után.A kép címe: Mick szakadó esőben próbálja lerágni a tintahalat a botrólVideó a fesztiválról

Ilyen aranyos kisgyerekek szaladgáltak végig yukatába beöltöztetve és akkor próbáld megállni, hogy ne kapd fel őket és szaladj el velük világgá...Amival, aki sajnos nem tudott velünk részt venni a fesztiválon, mert elvállalt egy munkát... de hát valakinek pénzt is kell keresnie a családban :)Lehet nem volt még kép, de ö a tutorom, Maki :)Lehetett teknőst venni, Ami vett is egyet, és most drukkolunk, hogy ne nyírja ki :) Vagyis legalább ne olyan hamar :)

Még egy videó a felvonulásról

Lei Lei, kinai lány (mellesleg a Dávid barátnöje) akinek nagyon szép yukatája vanSikerült elcsipnem egy kiskölyköt aki ráadásul még nagyon fotogénnek is bizonyodott :) Hogy egyem a kis szivét az aranyos disney-s yukatájával együttKoji, Tae, MakiTae-nak is nagyon szép a yukatája, Makinak meg nagyon szép az obija... az én obim kicsit érdekes volt, nem igazán ment az összeállisáthoz, de nekem igy is tetszett :) Szóval ez a hét is elég eseménydús volt... Most szerda van, vasárnap óta pakoltam fel a képeket, mert a blogspot nem volt hajlandó behódolni az akaratomnak, de végül megtörtem :) Pontosan 5 hét múlva ilyenkor már otthon leszek, továbbra is nagyon repül az idö... Belegondoltam, hogy ha kijönnék japánba nyaralni valsz egy hónapot lennék kint, ami pont annyi mint ami még most hátravan, szal próbálom pozitivan felfogni a hazautazás gondolalát, hiszen ugysem tudok mit tenni ellene... Csak nagyon rossz, hogy vége lesz, és még mindig nem fogtam fel, hogy tényleg mindjárt vége, olyan hihetetlen... de hát nincs mit tenni, élvezem a maradék idöt amennyire csak lehet... még 35 nap...

Elütött egy autó

2009-06-28T09:50:00.001-07:00

Először is: gondolom már mindenki értesül róla, engem sokkolt a hír, h Michael Jackson elhunyt... egyszerűen még mindig nem fogom fel, hihetetlen... olyan fiatal volt még.... élő legenda volt, nagyon szerettem és nagyon sokat tett le az asztalra, vádolhatják akármivel... nyugodjon békében

Másodszor: a héten életemben először, és remélem utoljára, elütött egy autó.... az úgy volt, hogy mentem biciklivel a suliba, és már csak 10 perc kellett volna hogy beérjek, amikor egy kis utcából előjött egy autó. Egyszer még megállt, azt hittem lát engem, de mint később kiderült csak jobbra nézett el, én meg balról jöttem... szóval elindultam, de én is lassítottam, aztán ö meg elindult, és pont összetalálkoztunk... az egész egy pillanat műve volt, ö maga alá gyűrte a biciklimet, én meg leestem, a hátamra... a lábamat beütöttem, de egyébként semmi mást, nagyon ügyesen estem le a bicikliről :) De nagyon megijedtem. De a csávó nagyon rendes volt, nagyon aggódott, és volt mögöttem két biciklis, akik segítettek összeszedni a táskámat, csak olyan gáz volt, ahogy ott bicegek és mindenki engem néz... a biciklim persze totál kár lett, a kormánya teljesen elfordult, le kellett volna fényképezzem, de annyira nem azzal voltam elfoglalva... nagyon fájt a lábam, alig bírtam ráállni... a csávó egyből hívta a rendőrséget minden, amíg vártuk a helyszínelőket elvitt a kórházba. Azt mondták nincs semmim eltörve, én ezzel meg is elégedtem, leragasztották a sebeimet, az orvosbácsinak nagyon tetszettem... nem értem mi van ezekkel az orvosbácsikkal, eddig akárhánnyal találkoztam, mindegyik nagyon végigfuttatta a szemét tetőtől talpig... na de ezek az öreg japánok már csak ilyenek....

Szóval a csávó még be is vitt a suliba, be kellett menjek a tanulmányira, ahol teljesen odáig voltak, hogy mi történt, azóta is minden nap telefonálnak, hogy ugye jól vagyok... szóval nem az a helyzet mint otthon, ahol az iskolának van kb a legkevesebb köze ahhoz h veled mi van...

Egyébként csak az volt a furcsa, hogy ahogy elhagytam a kolit, egy kis utcából előjött egy kocsi, nem is foglalkozott azzal, hogy valahonnan valami jöhet, de még időben tudtam fékezni... és egész úton azon gondolkoztam mennyire nem képesek a japánok vezetni, erre tessék: szépen el lettem ütve.. na de sebaj, tanulságos volt, még egy emlékkel több és természetesen a másik fizeti az új bringám, ezért ki is választottam a legdrágábbat :D Nagyon csúcs szuper járgányom lesz. Itt van néhány kép a bicikliútról a folyó mellett, csak hogy értsétek miért szeretek erre fele biciklizni:Beértem a suliba, többiek nagyon aranyosak voltak, mindenki egyből kérdezte, mi volt hogy volt, ugye jól vagy stb., akkor még egész jól tudtam járni, de azért segítettek a hosszú úton a vonathozAngela, ausztrál lányDerek, aki mindjárt belegebed h engem cipel :)Estére a lábam egyre jobban kezdett fájni, már tényleg alig bírtam ráállni, de elmentem főzőcskézni Makival. Csirke pörköltet tanítottam nekik, meg kókuszgolyót, egészen ízlett nekik és sztem egészen jó is lett. Kaptam érte pénzt is, szóval megérte elmenni :) Másnap nem mentem iskolába, így megúsztam egy beadandót, meg egy nagyon izgalmasnak ígérkező nyelvtan órát... pedig már nem fájt a lábam, de hát ha már van indok, miért ne lógjunk, nem igaz:) Inkább megrendeltem az új biciklimet, szép lesz nagyon.

Egész nap feküdtem, olvasgattam, be volt bugyolálva a lábam hideg törcsivel, egész jó lett, este el is tudtam menni karaokézni :) Dávid, Dávid tutora, Ami, Ami tutora, Koji meg én, igazán vidám este volt, miután Dávid és Ami tutora lelépett, négyen maradtunk és előjöttek a durvábbnál durvább, idiótábbnál idiótább dalok, a fiuk igazán kikeltek magukból és nagyon jól összehaverkodtak... reggel 7ig karakéztunk :)Ami tutora, YujiKojiAmi, és Dávid tutora, Hide, aki nem teljesen komplett :) Dáviddal Azt hiszem, vannak képek, amit jobb nem kommentelni... kész ez a csávó...Koji nagyon elgondolkodott :)Ezt a videót nézzétek meg, egy kis ízelítő, hogy a két fiú mit művelt együtt, de ez még csak a light-osabb előadás :)

Vasárnap voltam magán onszenban, ilyen nagyon szép volt:És ilyen szép volt a kilátás, annyira így nem látni, de ott van a tenger is

Szóval még egy hét elment, most hétfő van, tanulni kéne stb, de persze semmi kedvem sincsen... holnap prezentáció, még elő sem vettem... inkább megírtam nektek a dolgokat, remélem értékelitek :) Még 45 nap....

Egyébként Tsuyu van

2009-06-22T04:15:00.000-07:00

Egyébként Tsuyu van. Akinek nem lenne kéznél értelmezö kéziszótár, ez az esös idöszakot jelenti. Itt olyan formában jelenik meg, hogy nem esik :) Na jó, tegnap zuhogott rendesen, 1mp alatt olyan sz*rrá áztam, hogy már zuhanyoznom sem kellett :) Szóval minden nap 40 fok van, van hogy ragyogóan süt a nap, de van hogy nagyon felhös, és általán 80%-os a páratartalom, reggel-este 90%.. Aki volt már pálmaházban, azt a fülledt levegöt szorozza meg 10zel és megkapja ami itt van. Ennek ellenére én birom, nem probléma semmi, jó meleg van, szép barna vagyok már mindenhol (köszönhetöen a múlt heti szörfingelös leégésnek).
Ez a hét is nagyon hamar elment... hétfön kifertötlenitettem a lakást, most megint úgy néz ki mint ami már több éve nem lett kitakaritva, de mindegy... nem is meséltem, múlthéten látogatom volt. Minimum 10 cm-es személyében. Olyan szinten sokkot kaptam, nem is tudtam, hogy most jól látok-e, meg nem is mertem elhinni amit látok. Nagyon higgadt voltam és nagyon higgadtan kinyitottam a mosogatóalatt lévö kisszekrényt és nagyon higgadtan elövettem a csótányölö sprét, és egy idegbetegböl elötörö hangos üvöltés közepette elkezdtem mindent fújni... hosszas, véget nem érö csata után, feladta és megdöglött. Gyöztem, de nem birtam semmit csinálni, csak álltam a konyha közepén, kezemben a gyilkos fegyverrel és fogalmam sem volt mit csináljak, sirni lett volna kedvem leginkább. Nagyon kétségbeestem, a szomszédok pont nem voltak itthon, én meg már nagyon nem tudtam mit csináljak... Végül úgy döntöttem, hogy lemegyek Mickhez, a holland sráchoz a másodikra, és szerencsére otthon volt. Nem tudtam neki semmit mondani, csak intettem neki h jöjjön utánam, feljött és felszedte a földröl a maradványokat... utána nem engedtem haza... azóta félek bejönni a saját lakásomba... még jó, hogy kb csak aludni járok haza...

Kedden két Kyudo-s lánnyal fözöcskéztünk. Elmentünk elöször vásárolni, majd felmentünk az egyiknek a lakására, Miki-hez. Ök sütöttek nekem okonomoyaki-t, én meg csináltam nekik gulyáslevest, meg kókuszgolyót. Nagyon izlett nekik :) Ettünk, ittunk, együtt aludtunk, jófejek.Ö Yuka, ö szokta ált nekem a magánórákat tartani, nagyon aranyos kiscsaj. A kókuszgolyóban a kekszet nem sikerült teljesen összetörni, de már másoknak is csináltam többszöris és azt mondják h nagyon finom.. sztem csak azért mert még nem ettek igazi jófajtát:D Szerdán reggel elmentem teniszezni. Már egész jól megy, egész szépen vissza tudom adni a labdákat, csak még nem arra megy, amerre én szeretném, de már ráéreztem a ritmusára :) Ö a tanárbácsim, akitöl kaptam tök ingyen egy ütöt, táskával... a baloldali a lány, akivel játszani szoktam, Chika, a jobb oldali pedig a huga, aki éppen látogatóba jött. Néhány újabb kép, hogyan szoktuk a lukas órákat, szüneteket eltölteni. Ö Erika, nagyon bolond, nagyon szép, nagyon szeretem :) Hihetetlen milyen szép mosolya van...Seth és Derek barátommalHide, Dávid tutoraSeth, aki nagyon fotogénKoji, Seth tutora, aki szintén nagyon fotogén :) Összeillenek. Imádom amúgy (L)Sinya, Derek tutoraKoji és egy koreai lányKoji és ErikaAnn Lisbeth, norvég lányThea, szintén norvégEbéd idöTuan, akinek szörnyü a haja :D Keisey, aki japán, de nem tud japánul :)Genske, Gábor tutora, szintén imádom (L)Van egy szép japán kert a sulibanPénteken ingyenes filmvetités volt a suliban, kajával, piával, és még az anime sem volt annyira vészes, mint gondoltam, söt még tetszett is. A cime Nausica, az emberek és bogarak kapcsolatáról szól, ne bántsd a természetet, mély üzenet, stb, hát engem annyira nem hatott meg, kegyetlenül legyilkolok mindent ami bogárból van...

Szombaton városban voltunk, mászkáltunk, ja nem is mondtam, hogy tök jó áron vettem új Adidas csukát, a másik sajnos már nagyon tropa.. Este buli volt, de kivételesen még sötétben jöttünk haza :) Másnap egyik barátommal elmentünk a Japán Niagarához, ahol már egyszer voltam a sulival, de most nyáron teljesen máshogy néz ki.Ezt ettem :) Szóval ez a hét is nagyon hamar ment... most szerda van, mindjárt vége van ennek a hétnek is, és augusztusig kb már minden napra van valami... egyre jobban érzem, hogy nem akarok hazamenni. Na jó, ez természetes, hiszen egyre közeledik a vége, de valahogy egyre betegebbnek érzem magam, már csak a gondolattól is. Tudom, hogy hülyeség, de mi van hogyha, ez az én helyem? Sokkal könyebben viselném el a cserediákok elvesztését is, ha itt maradhatnék, a helyen ahova annyi élmény köt és ahol még mindig rengeteg barátom van.. Valahogy nem tudok beletörödni a ténybe, hogy itt kell hagyjak mindent és soha többet nem látni azokat akikkel nagyon jóba lettem és nagyon szeretek. Nagyon megváltoztak az érzéseim sok minden és mindenki iránt, nem tudom mi lesz mikor hazamegyek... Azt tanultunk Interkultúrális kommunikáció órán is, hogy az az ember, aki elhagyja a szülöföldjét és az, aki késöbb visszatér, már nem ugyazaz a személy és ezt magamon tudom a legjobban bebizonyitani. Eddig olyan határozott elképzeléseim voltak dolgokról és most hétröl hétre, annyire megváltozik minden, és olyan gyorsan... Már teljesen mást akarok az élettöl és kb olyan, mintha évekkel ezelött jöttem volna ide ki... nagyon rossz, hogy ennyire rohan az idö és nem tudok kiélvezni minden egyes percet... vagy azért rohan ennyire, mert minden egyes percet kiélvezek? ...

Eltelt még egy hét

2009-06-14T02:27:00.000-07:00

Ez a hét is nagyon hamar eltelt, hihetetlen milyen gyorsan száll az idö... szinte fel sem tudom fogni mindazt ami történik velem. Például azt, hogy hétfön mit csináltam, már nem emléxem egyáltalán... Kedden volt két vizsgám is, egyikre sem készültem rendesen, de a tanár jóhiszemüsége és a padra irt puska segitett :)
Irodalom órán a Kill Bill-t néztük és veséztük ki a sztereotipiákat a film alapján... és persze megint a homoszexualitás, a homoszocialitás, a homo-nem tudom én mi volt a téma (a tanárbácsi elég meleg személyiség). A tanár alapvetöen kedves és aranyos, mindig mosolyog, tényleg imádnivaló, de az óra... már nem értem miért ezt vedtem fel, az elején nagyon jó volt, de már szenvedek rendesen, ráadásul soha senki nem érti mit akar kérdezni...
Este végre elmentem Kyudo edzésre, és felvehettem hakamát is. Most már csak ijjal gyakorlok, egyre jobban értem, hogy mit merre, hogyan, de a jobb könyököm még mindig nem úgy tartom ahogy kéne... pedig ha meg tudnám csinálni, akkor már gyakorolhatnék ijjal! Hajrá, hajráPár kép arról, hogy hogyan zajlanak a lukas órák, ebédszünet stb. Most épp felujitják az egyik épületet, de még igy is nagyon jól érezzük magunkat, a héten a napocska is szépen sütött :) Hihetetlen, hogy rövid idön belül mindenki mennyire jóban lett a másikkal, tényleg olyan mint egy nagy család lennénk. Nagyon nem akarom öket elhagyni... Föleg öt nem, Mick, holland fiucska, nagy arc, igazából személyiségileg kicsit hasonlit a babura, meg zenei izlésileg is, és neki is hosszú volt a haja régen. Szóval általában vele szoktunk hétvégente kultúrálodni menni, és mindig nagyon kultúráltam jövünk haza :) Annyit lehet vele hülyéskedni, annyira laza, és jófej, nagyon birom. A kedvenc szavajárása "Seriously" "Annta", utobbi azt jelenti japánul h Te, de igen illetlen formában :) Szóval rajta sokat lehet nevetni.Fiuk éppen itt ebédelnek. Majd rakok be több képet is a közöséggi életünkröl, de most megint nem jó a blogspot, én már meg sem lepödök... Péntek este a koliban lévö összes lány összegyült, föztünk együtt, megvacsoráztunk együtt, dumálgattunk, majd éjjel lementünk a folyóhoz... egy rakat lány a folyónál, gondoljatok bele :) Kicsit fárasztó volt, nem birok ennyi csacsogást egyszerre, ezért egykor leléptem, amikor ök már nagyon csúnyán jól érezték magukat, elmentem a Miyakomachi-ba, Derek ott volt az egyik bárban ahova sokszor szoktunk menni, a Mahalo-ba és inkább vele buliztam tovább, kelett valaki fiú társasága a sok sipitozás után :) Tudom, gonosz vagyok.

Szombaton az egyik koreai lány szülinapja volt itt a Koliban, megint fözött, sütött mindenki - sokszor szoktunk ilyen partykat összehozni, akár teljesen random is- és 10ig a lobbiban ettünk, ittunk - utána bezárja a gondok, nem értem miért- de végül nem mentünk sehova, illetve csak lógtunk egymás szobájában... imádom a kolis életet :)
Tegnap nem aludtam, reggel 4kor indultunk Miyazakiba a tengerhez szörfölni!!! Az elöbb emlitett, Mahalo bárnak a tulaja szokott szörfözni, többször volt Hawai-n is, és elvitt minket, Thobias-t, Keisey-t, Derek-t meg engem. A fiúk már nagyon profik voltak, én persze csak csapkodtam a vizben :)Ö a bár tulaja, aki mondanom sem kell h nem trabanttal vitt minket, nem rádiósmagnó van a kocsiban, és nem bérli mind az 5 deszkáját... amúgy 40 felett van :)Ez lennék én, nagyon feszitek. Az igazság az, hogy hatalmas nagy fájdalmaim voltak közben :) A deszka annyira kisebezte a lábamat, hogy jelenleg járni sem tudok :) Egyébként ahhoz képest, hogy életemben elöször voltam, nagyon jól ment, hamar megtaláltam az egyensúlyt a deszkán, és a nap végére, már el is kaptam egy csomó hullámot. Persze felállni nem tudtam, de igy is nagyon büszke vagyok magamra :) Ja, és annyira leégtem, mint életemben még soha. Remélem nem lesz semmi bajom, bár már sok mindent túléltem igy is :)Délután 3 fele, végre elmentünk enni, nem ettünk már egész nap semmit. Miyazaki város hires csirkés kajáját ettük, nagyon finom volt. Ime néhány kaja kép :)Szóval nagyon tetszett, remélem majd megyünk még, nagyon szép volt a hely is, Oitától kb 2 óra kocsival, odafele megnéztük a szex és new yorkot, visszafele a Hellboy2-t. Persze én csukott szemmel hallgattam :) Igy most, 2 nap alvás nélkül, de annál több sebbel és égéssel gazdagodva, lefexem aludni :) 59 nap ....

Bungotakeda 05.29-30

2009-06-05T00:28:00.000-07:00

Múlthét pénteken, Maki megint meghivott magukhoz, a szülei házába. Hihetetlen milyen aranyosak és kedvesek, komolyan nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy ennyire elkényeztessenek... Elözö héten meghivtak vacsorázni, engem, meg Derek-et, elvittek valami puccos helyre, nagyon sok finomságot ettünk, ittunk, utána még karaokizni is elmentünk együtt... Ennyi figyelmet és kedvességet meg sem lehet hálálni szerintem...

Szóval múlthét pénteken Maki elém jött a suliba autóval, és már mentünk is. Igazából azért is hivtak meg megint, mert egy általános iskolába kellett menjek játszani a gyerekekkel (nem, nem megrontani öket:D). Mondanom sem kell, hogy nagy népszerüségnek örvendtem, ez alapból is egy kis falu, én voltam ott az elsö külföldi vendég. :D Az apuka szerint bekerülök a történelem könyvekbe :D

Szóval elöször bemutatkozam, készitettem egy kis prezentációt Mo-ról, nagyon tetszettek nekik a képek. A gyerekek egyébként elsö osztálytól, hatodikig voltak, összesen 69-en, annyira aranyosak voltak, hogy az el sem lehet mondani ... Olyan édesek voltak, mindannyian feltették a kezüket, hogy szeretnének tölem kérdezni, és oda álltak elém (persze le kellett guggoljak hozzájuk amitöl még jobban megszeppentek szerintem) és megkérdezték mi a kedvenc szinem, kajám, hogy tetszik Oita stb. Majd megzabbantottam öket. Utána olyat játszottunk, hogy volt egy kis matrac és hányan férünk fel rá összesen, én álltam középen, mindenki belém csinpazkodott, olyan édesek voltak, versengtek, hogy ki érjen oda hozzám hamarabb, ki öleljen át elöször :D Utána kö, papir, ollót játszottunk, aki vesztett beállt a másik háta mögé és a végén egy hosszú vonat alakult ki... persze mindenki velem akart játszani és az én hátam mögé kapaszkodni... megtalálták a tetkómat, na akkor még jobban nem hagytak békén :D Szerintem nem tudták elolvasni, csak annyit mondtak h jé, van vmi a hátadra irva, én meg próbáltam lehúzni a polóm, hogy nem, nincs ott semmi ... :D Volt még egy játék, csoportokba kellett rendezödni, elöször születési hónap alapján, aztán kedvenc szin, gyümölcs. Kérdezték tölem mi a kedvenc szinem, mondom a kék, na akkor mindenkinek a kék lett a kedvenc szine hirtelen, aztán kérdezték mi a kedvenc gyümölcsöm, mondom az eper, na akkor mindenkinek az eper lett a number one... :D Annyira aranyosak voltak :D Én, az elvesztettem zsebkendömet-játékkal készültem, vittem zenét is hozzá h ne nekem kelljen énekelni :D Persze mindenki az én hátam mögé akarta a zsebkendöt dobni... :D Nagyon aranyosak voltak, és nagyon okosak, már az elsösök is tudtak egy csomó szót angolul, mikor elbúcsúztunk, mondták h see you :D Az iskolától kaptam ajándékba egy szép legyezöt, meg pénzt is, pedig arról volt szó, h nem fognak adni...

Utána hazamentünk, megteázgattunk, meg volt házi mochi. Ö az én Makim: Ö meg a ház kutyuja Hana, aki éppen mosdatja a játékmaciját:DKicsit elmentünk nézelödni, megsétáltattuk közben a kutyut is, ez itt épp egy rizsföld, ilyen szép van :)Ez meg egy élö polip :D Illetve sok sok. Elmentünk egy halboltba, ahol ugye még minden élt és mozgott, kicsit félelmetes volt :)Vacsora elött elmentünk Onszenbe, nagyon jó volt. Egyre jobban megszeretem, már magamtól vágyom rá h menjünk még. Annyira jó, mintha újjászületnél, hihetlen egészséges. Elöször bent, a 42 fokos vizben, majd kint a szép kertben, amikor már leégett rólad a bör, be a jéghideg vizbe, aztán szauna, hideg viz, meleg, hideg... :D Nagyon élvezem és már egyáltalán nem vagyok szégyenlös :D Mondjuk ez alkalommal nem is voltak sokan, zárás elött mentünk. Hazafele megálltunk a tengernél, megnéztük a lemenö nap fényében... állitólag ezen a helyen van a legszebb a tenger ...

Végre nekiálltunk vacsizni, sashimi, sült csirke, saláta, mindenféle finomság, sör, umeshu, whiskey :P Közben hazajött Maki huga is, igy már öten voltunk és nagyon jól éreztük magunkat, hihetetlen mennyit röhögtünk és olyan jó volt h hozzátudtam szólni a beszélgetéshez, és röhögtek a poénjaimon :D (Ha még egy évet itt lehetnék, úgy érzem végre megtanulnék rendesen japánul. Hazamegyek, biztos egy csomó mindent el fogok felejteni...)Elfelejtettem pizsit vinni, igy yukatában aludtam :)Másnap kb délben keltünk (4kor feküdtünk le) és mentünk is ebédelni. Soba volt a menü, annyira finom volt... Ráadásul az étterem a tengerre nézett... A tulajnak a gyerekei is ott voltak, akikkel tegnap találkoztam a suliban és olyan édesek voltak, még a nevemre is emlékeztek :D Persze nagyon félénkek voltak, nem nagyon beszéltek hozzám, és fél óra volt mire összeszedték minden bátorságukat hogy megfogják a kezem :D Nem értették hogy miért mentem hozzájuk tésztát enni, mikor nekem a kedvenc kajám a Sushi (ezt elözö nap mondtam nekik)Voltak hannya maszkok is :DMaki családjávalAz étterem tulaj és családja (a kisfiukat úgy megzabáltam volna:D)Utána lementünk a tengerhez, és már annyira kellett pisiljek, hogy hiába csak japán stilusú wc volt, muszáj volt használjam... értelmet még mindig nem látok benne, de elmondhatom h már hazsnáltam ilyet :D (A Macedón wc-nél még mindig jobb :D) Szóval aki nem tudná, olyan a japán wc, mintha egy lavor lenne a földbe ásva, aztán guggolj felé és had menjen :D Eléggé sokkoló élmény volt azért ... Utána végre lementünk a tengerhez!!! A viz kristálytiszta zöldeskékes szinü volt... A lagunáknál, persze shinto oltár is volt, mert annak mindenhol kell h legyen (meg nagyon sok bogár volt meg rákocska:D)Sajnos nem vittem magammal fürdöruhát, meg ök sem örültek volna neki sztem, ha elkezdek a vizben pancsizni, de azért térdig belementem... a Maki annyi képet csináltam rólam, mint ha a gyereke lennék akit elöször levisz a tengerhez :D (kb úgyis éreztem magam:D)Utána Maki hazahozott. Este elmentünk Amival, Mick-kel és Takashi-val (japán barát) karaokizni és megint reggel 7kor jöttünk haza :D Másnap pedig irány a tenger, mert nagyon bezsongtam a jó idötöl, meg hogy egyáltalán nem hideg a viz. :)

Szóval nagyon jó volt a múlt hétvége. Elötte való hétvégén itt volt egy magyar barátunk Tokyóból, aki ott tanul. Elmentünk együtt Beppuba, meg voltunk karaokokizni, nagyon fun volt.

(képek a táramon).

Ezen a hétvége kicsit nyugisabb volt, tegnap elmentünk a legközelebbi tengerparta ahol van egy kalóz hajó, játszótérnek kialakitva. Vittünk enni, inni, játszottunk, jól elvoltunk, majd Mick-el, Derek-kel, és Takashi-val elmentünk bulizni, megint reggel jöttünk haza...

Nem tudom hogy fogom otthon birni az életet ennyi jövés menés után... Remélem majd lesz kivel elmászkálni ide-oda:P (Igaz csajok?:D)

Kirándulások

2009-05-27T01:43:00.000-07:00

Nagyon lusta vagyok és nagyon nincs idöm, ezért az elmúlt három kirándulásomat, egy blogban fogom leközölni :D Igy legalább nem leszek ANNYIRA lemaradva és kicsit értesültök merre fele járok. Csak pár képet rakok fel, akit érdekel az nézze meg msn táramat.

Április 18 Kuju

Az új diákoknak szerveztek ismerkedös utazást, de másnak is lehetett jelentkezni és ide már régen szerettem volna elmenni.

A koinobori-k már ki voltak rakva mindenhol, közeledett a fiúk ünnepe...Szóval ez az a függöhid, ami miatt mindenképpen el akartam ide jönni :) 173 méter magasban van és 390 méter hosszú. Rettenetesen kileng és kb egy kötél tartja az egészet, igazán izgalmas volt ... :)Leslie (amerikai) és japán tutorokAmi tutora, Nick (kinai) Michael (amcsi)Dávid, Thea (norvég) és a sok koreaiThobias (svéd) és egy kinai fiucska, a nevét nem tudom :DA kilátás nagyon szép volt, csak majd összef*stam magam :DAll you can eat volt ebédre, ezzel pakoltam meg elsö korban a tálcámat :DUtána elmentünk Kokonoe Hana Koen-ba, ahol sok sok szép virágocska volt. Ez a kislány el is veszne a tulipánok között ha az anyuka nem fogná a kezét :)DáviddalÉn kicsit testesebb vagyok ahhoz h elvesszek a virágokban :DMick (holland), neki nagyon nagy ritkaság számba mentek a tulipánok :D Nagyon nagyon szép volt, csak majd megdöglödtünk a melegtöl :D

Május 9 Yufuin

Maki barátnömmel egy szép napos szombati napon beültünk a kocsiba és elmentünk 2 várossal arrébb, Yufuin-ba. Nagyon szép út vezetett odáig, a hegy túloldalán fexik a város, a kocsiútat erdö szegélyezi, az út felett alagutat képeznek a fák... nagyon szép volt. Átértünk a hegyen, letértünk a szerpentinröl (motorosoknak álom lenne a hely) és már fel is tünt a völgyben Yufuin. Ilyen kis picike utak voltak, tele volt turistával és a környezet gyönyörü szép volt. És nagyon meleg:D Yufuin hires a Totoro-ról (anime karakter) akit én nagyon szeressek Yufuin állomásItt ebédeltünk, én Toriten-t ettem, Oita-i specialitás

A koinobori-k még fel voltak diszitve, pedig a fiuk ünnepe már egy hete lecsengett... Yufuin hires még az onszenekröl, ezért lecsücsültünk egy lábonszen-nél. Az idöjárás fantasztikus volt, a viz pedig nagyon meleg, közben eljött elöttünk a hires lovas szekér, háttérben a hegy ... igazán szép kirándulás volt.

Május 11 Nakatsu

Iskola által szervezett kirándulás Nakatsu városába. Ez igazából nem volt annyira érdekes és még mindig 35 fok volt, inkább a tengerhez kellett volna menni :D

Ezen a képen AmivalNakatsu vár tetején Nagaike és Nanri szenszei Amikor a Gaijin-ok megszállják a várat:DA vár szép volt, bent múzeummal, de azért nem volt annyira érdekes, föleg h hétföi nap volt és mindenki aludt volna otthon inkább (és ment volna a tengerhez:P)Derek barátommalItt ebédeltünk. Nakatsu hires az Unagi-ról (angolna). Igazából nagyon sokat kellett érte fizessünk és annyira nem volt finom szerintem ... Itt eszem a drága Unadon-t :D Ezek után elmentünk egy régi orvosimúzeumba, de ez már annyira sem érdekelt senkit, mint eddig bármi :D Mindenki nagyon unatkozott igy inkább leléptünk a múzeumból fagyizni :)

Ez most egy igen tömör blog lett, kevés képpel, de mostanában nagyon nem érek rá, sok vizsga (na jó, ez az utolsó a listán), dolgoznom kell a szakdogámon, és a 7 napból 4en szinte itthon sem vagyok, sokak bánatára... olyan hamar el fog múlni ez a maradék 70 nap, hogy csak lesek... de elmondhatom majd, h mennyire szerencsés voltam, milyen sok élménnyel gazdagodtam, és milyen sok új barátra tettem szert az egész világon. Azt hiszem ez a legjobb dolog ami valaha történhetett velem. Még picivel több mint 2 hónap van hátra, igyexem még hasznosabban eltölteni... mi az Istent csináltam én eddig? Áprilisig kb nem is éltem... nagyon bánom a dolgot... igazából annyira felgyorsultak a dolgok, mintha évekkel ezelött jöttem volna ki... eldöntöttem egyébként h lediplomáztam és visszajövök, addig gyüjtöm a pénzt. Igy legyen!

Új félév, welcome party, miegymás...

2009-05-09T04:51:00.000-07:00

Április 9-edikén elkezdödött az új tanév... aminek azért nem volt semmi értelme, mert csütörtöki napra esett, akkor még azt a pár napot megadhatták volna :) No de sebaj, másnap rögtön welcome party-val inditottunk, rengeteg új kedves diák érkezett, Amcsik közül csak ketten jöttek újjak, Európából Svéd, Holland, Norvég, és persze itt vagyunk mi magyarok, valamint jött egy rakat új kinai, koreai, thai, ausztrál, maláj stb... ilyen sokan:Derek barátom és Thobias az új svéd fiucska Seth barátommal éppen sunnyogunk valaminDávid beszéde Geoff barátommalIsmét Seth (Ö a top kedvencem)Amerikaiak egymás közt... Innen nem látszik, de a poharára Obama van irva, mert h hasonlit rá...

Elég jól alakult ez a party is, 10kor elindultunk haza, és hajnalig még az egyikünk kérójában kártyáztunk és dumáltunk...

Az a baj van, hogy mióta elkezdödött a suli, minden nap gyomorgörcsöm van ha arra gondolok, hogy haza kell menni. Tudom, hogy otthon várnak a barátaim, családom és mindenki akit szeretek, és hogy hamar vissza fogok szokni a régi kerékvágásba, de most úgy gondolom, hogy nem szeretnék visszaszokni. Tudom, hogy nagyon hamar el fogom felejteni az itteni dolgokat, és ez fáj a legjobban, nem akarok felejteni. Nem akarom, hogy ez az egész véget érjen, hogy ne lássam többet az itteni barátaimat, hogy ne bulizzunk többet együtt, ne bandázzunk többet együtt és nem akarom, hogy mindenki hazamenjen a saját országába ahonnan jött, és tegyen úgy mintha semmi sem történt volna... az a baj, hogy nagyon jól összejött a társaság, ami persze nem baj, nagyon szeretem öket, egytöl egyig, nagyon közeli barátságba kerültünk és hihetetlenül fog fájni hogy többet igy együtt nem lehetünk... valahogy bennem van az az érzés, hogy haza, mindig haza lehet menni (az más kérdés, hogy várni fog e otthon valaki vagy sem), és pont ezért érzem ugy, hogy még maradnék, vagy mennék máshova, még több élményt akarok és barátot és szórakozást és semmiképpen sem akarom kihúzni a biliböl a kezem. Olyan ez az egész mint valami álom, és nagyon nem akarok felébredni. Pedig lassan csörög az óra... pontosan 3 hónap...

Szóval, valahogy igy szoktak telni a napok: összesen 7 órát vettem fel; Francia (igen, elkezdtem japánul franciát tanulni, igen vicces, de nagyon tetszik), Japán beszéd 5-s szint, irodalom (új tanár, most jött Ausztráliából, de japán, 29 éves, és buzi :D de nagyon birom, egyfolytában mosolyog, olyan aranyos, csak miatta vettem fel ezt az órát:D), japán nyelvtan 4-es szint, interkultúrális kommunikáció (majd csinálok videót ezen az órán, mert ezt a másfél óra tömény poénkodást mindenkinek át kell élnie), japán nyelvtan 5-s szint. Nyelvtan nem a szivem csücske, de muszáj ha le akarom rakni az imádott nyelvvizsgát... ja, és independent research project, amit az Oita-i dialektusról irok, lévén, hogy ez lesz a szakdolgozatom témája is, szóval itt igencsak tudok hozzá anyagot gyüjteni és meginterjúvolhatok minden szembe jövöt :)

Néha úgy érzem, hogy komolyan veszem az iskolát és tanulni fogok, de mindig az a vége, hogy elyoutube-zom a tanulásra szánt idöt, a szabadidöben meg nincs az a beteg ember aki tanulna... szabad idöm igy néz ki: minden este kyudo a suliban :)
A kyudo A hagyományos japán ijászat, amely a 16. századi tűzfegyverek megjelenése után inkább „csak” művészet lett, amelyben kevésbé fontos a találati pontosság, mint a formai elemek: a felállás, a tartás, a koncentrálás. Nagyon könnyünek néz ki, de nagyon nehéz, mindenre odafigyelni, midet hogy tarsd.. de annyira jól néz ki, a hakama mindenkinek nagyon jól áll, mi is kaptunk :) Sajnos videót még mindig nem tudok felrakni, pedig nagyon profi vagyok :) Mi még az ijjat nem vehetjük a kezünkbe, illetve igen, de még nem löhetünk. Majd amikor teljesen hibátlanul végig tudjuk hajtani a müveletsort, majd akkor talán, de akkor is csak azért, mert augusztusban hazamegyek és soha nem lesz rá megint lehetöségem... Ezen kivül hetente egyszer elmegyünk golfozni egy jóbarátommal. Remélem egyszer rendesen fog már müködni a blogspot és mindenki láthatja mennyire reménytelen eset vagyok :) Valamint csatlakoztam a tenisz klubhoz is. Klubnak nehezen lehetne nevezni, mert én vagyok, egy japán lány meg a tanár :D De nagyon élvezem :D

A péntek, szombat, vasárnap este azzal szokott telni, hogy bemegyünk a városba, annak is a Miyako-machi nevü részébe, ami nem a nappali életröl hires és rendszerint reggel 7-kor jövünk haza, teljesen frissen és üdén :)

Szóval igy telt el az elsö hónap az egyetemen, voltunk 2x kirándulni azóta, szóval majd folyt köv.

Seto Botanical Garden

2009-05-07T21:38:00.000-07:00

Péntek este, április 3-n, hazaérkeztem, már itt volt a két új honfitárs, nagyon örültem nekik, azóta le sem szállok Ami nyakából, szegény biztos nagyon örül neki :)

Vasárnap el is mentünk Makival hármasban piknikezni, Makit is régen láttam már. Igaz cseresznye már nem annyira virágzott, azért Hanami-nak neveztük a dolgot :) Csináltunk egy halom csokoládés palacsintát (éljen a diéta) meg Onigiri-t (rizsgombóc algába tekerve), Maki hozta a többi ételt, rizst, salátát, tojást, mindent mi szem szájnak ingere :D Mivel ez egy botanikus kert, volt egy csomó növény a világ minden tájáról. Azért arra kiváncsi lennék, hogy nevelik öket, én egy egyszerü kaktuszt képes vagyok kinyirni...Ez egy 'O' hiragana, gondolom Oitának a kezdöbetüjét szimbolizálja. Volt egy láb onszen is a parkban (meleg vizü forrás), nagyon szépen ki van épitve, szóval csak ültünk ott mint a galambok a dróton, és néztük a sok kisgyereket hogy merülnek el, a bokáig érö vizben.Volt lábmasszázs is majd belehaltam...Hiába fogytam 10kilót, még mindig az én lábam a legvastagabb... Itt már nagyon meg voltunk fáradva... Sajnos a park 5kor zárt, pedig jó lett volna még kicsit feküdni a füben... egyébként nagyon érdekes, hogy milyen szép idö volt egész nap, volt vagy 30 fok, a japánok hosszú újjúban, hossz nadrágban, esernyövel... én meg mezitláb futkorásztam a gyönyörü szép, tiszta füben.... :)

Hetedik nap: Úton hazafele

2009-05-07T20:59:00.001-07:00

Korán reggel felkeltem, mert 6-kor indult a vonatom, amivel pont ki volt számitva, hogy elérem az utolsó gyors vonatot Észak Kyushu-ból Oitába. De a szülök egy ajándékkal ébresztettek: pénzt adtak nekem, hogy vegyek Shinkansen jegyet és azzal menjek haza, ne kelljen egész nap vonatozzak.... hát én köpni nyelni nem tudtam... jó, az a pénz nekik semmi, nekem egy havi kajám, de akkor is... persze próbáltam nem el fogadni, de belegyürték a zsebembe. Szóval életemben másodjára Shinkansen-re ültem :D Nagyon fáradt voltam, az alábbi kép is demonstrálja: (videót még mindig nem tudok feltölteni... )Ezek a képek már közel Kyushu-hoz készültek, a vonatból, ilyen ronda helyeken haladtunk el végig... Hazafele után kiolvastam a Battle Royal hátralévö felét, és igen érdekes volt, ahogy pont azok mellett a helyszinek mellett haladtam el, ahol a történet játszódik, a Szeto Beltenger és a szigetei, amit a vonatból is látni lehetett... Azért nem féltem :)

Szóval igy telt el ez a hetem, teljesen más szellemben mint az egész tavaszi szünet, mikor semmit nem csináltam. De nem is volt nagyon mit csinálni, és ezután már talán soha nem lesz, hogy egymagam azt csinálok amit akarok, oda megyek ahova akarok, akkor amikor akarok, és annyit pihenek amennyi csak jól esik - ezzel vigasztaltam magam, igazából nagyon unalmas volt :D Szeretem a pörgést. Mióta elkezdödött a suli, nincs megállás, és hirtelen csak azt fogom észrevenni, hogy nézek ki a repülön... nagyon sok szép élménnyel gazdagodtam, és remélem még fogok is, nagyon sok jó és rossz emberrel találkoztam, akiknek hálás lehetek. (mostanában sokszor fog el a szentimentalizmus...)
Szóval csak bátoritani tudok mindenkit, bármi legyen is az uti célja a világban, ha Japán, ha nem, fogjon bele bátran, egyszer élünk, bármi is legyen a célod az életben, hajrá!

Hatodik nap: Okazaki

2009-05-07T03:10:00.000-07:00

Április negyedike, szombat. Egész nap Chihiro barátném huga, Megu, és annak a pasija, illetve egy közös barátjuk szórakoztatott, mivel a szülök dolgoztak (jobb idöpontot is kitalálhattunk volna h meglátogassam öket, de hát most igy jött össze, beteg is voltam ... ) Persze kocsival mentünk mindenhova, az 5 tagu családnak volt vagy 8 autója...

Elöször elmentünk egy kávézóba, állitólag ez a prefektúra a leghiresebb a kávézókról, annyi van belöle. Ettünk valami nagyon finom vanillia fagyis süteményt (nesze neked diéta) ami leginkább az aranygaluskára hasonlitott izvilágában, nagyon fini volt. Ö az a lány, aki az elözö napon mellettem ült a sushizdában, aki észrevesz vmi különbséget a két kép között, lehet kommentelni. Utána elsétáltunk az Okazaki várhoz. Cseresznye virágzás volt, ezért mindenki kiment Hanami-t tartani, mindenki sütött, fözött, evett, ivott, szólt a zene, annak ellenére, hogy esöre állt az idö, mindenki nagyon jól érezte magát. Nagyon nagyon sokan voltak, a hidon ami a vár parkjába vezet, alig lehetett haladni ... Nagyon sok árus volt kint, mindenféle ételek, édességek, olyan mint nálunk a majális, csak sokkal jobb :D Shinto esküvönek is a részesei lehettünk - ez volt a második esküvöm a héten :DEz a kastély eredetileg 1455-ben volt épitve, de az idök folyamán, ez is elpusztult, mostani formáját 1959-ben érte el. Kilátás fentröl Utána elvittek egy gyárba, hogy hogyan készül a Miso (szójabab püré, amit évekig tölgyfahordókban erjesztenek), mert itt a környéken nagyon hires az ugynevezett piros Miso, aminek teljesen más az ize mint a normál fehérnek. Persze utána ettünk is finom levest :D Nos ime a megoldás: Megunak van pár parókája :D Rajtam mindegyik borzalmasan állt :D Ez a nap sem telt valami mozgalmasan, az elmúlt hét eseményeihez képest. Este megvacsoráztunk otthon a családdal, apuka végül áthivta az egyik barátját, hogy megmutassa fehér ember van a háznál :D Jó lett volna ha több idöt maradhatok, illetve kedves Chihiro barátném is itthon van, de vele még találkozhatok sokat otthon. (Már ha hazamegyek:P)

Ötödik nap: Oszaka, Okazaki

2009-05-04T04:39:00.000-07:00

Április harmadikán, sajnos el kellett búcsúznom kedves barátnömtöl, nem tudott több szabit kivenni, igy tovább kellett álljak. Nem tudom látom e még valaha, mindenesre bizakodom, hogy mielött hazamennék, eljön meglátogatni megint Oitába. Egyébként olyan nehéz belegondolni, tavaly nyáron még együtt lubickoltunk a Palán, rá 2 hónapra pedig itt találkoztunk Oitában, utána majdnem fél év telt el, hogy meglátogattam Oszakában. Nagyon nehéz elfogadnom, hogy ilyen gyorsan repül az idö, de azt még nehezebb, hogy lassan véget ér egy korszak, és fogalmam sincs, hogy mikor tudok megint személyesen találkozni azokkal, akik tényleg sokat jelentenek nekem, akik hozzátettek valami az életemhez és jobb lett (vagy éppen rosszabb:D)
A tévében, fut egy videó, amit ha tizedjére nézek is beleszolul a szivem, jó, lehet én vagyok túl érzékeny, de azért kukkantsátok meg, nem ide tartozik, de ez most nagyon a szivem csücske lett egy pillanat alatt. http://www.youtube.com/watch?v=81nbI10XpvQ

Szóval elbúcsúztunk, ö ment dolgozni, én pedig még várost néztem egy kicsit. Délután utaztam Okazakiba, másik kedves barátnöm családjához, de a vonat indulásáig, még volt pár órám, ezért elmentem megnézni a Shitenno-ji nevü templomot, és a Tenno-ji parkot.

A vonatállomáson leraktam a böröndömet, és elöször a parkba látogattam el. Oszaka torony a háttérbenOszakai szépmüvészeti múzeumA parkban botanikus kert, japán kert és állatkert is ki volt alakitva (utobbiba nem mentem el)Ismét a fantasztikus önmagamat fotózom kép --- késöbb rájöttem h van self timer is a gépen :)Tenno-ji vonatállomás Ez a bejárati kapu (torii) az egyik legrégebbi épitmény az országban.Egyébként ez Japán egyik legidösebb buddhista temploma, de a jelenlegi épületek mind késöbbi rekonstrukciók. Az ott mind sok sok teknös Délután egy órakkor elindultam Okazaki felé, 4re meg is érkeztem, az állomáson már várt kedves Chihiro barátnöm huga, Megu. Kocsival elvitt a szülei állatorvosi rendelöjébe, nagyon örültek nekem. Vittem nekik ajándékba majonézes tormát meg piros aranyat, de nem igazán tudták hova tenni az új izeket :)

Este elmentünk Sushi-t enni az egész családdal. Chihiro egyébként most Pesten lakik, a SZIE-n tanul állatorvosnak :) Családban marad :) Ezen a képen az apuka, és a fia. Anyukával és Meguval. A nap hátralevö része csendesen telt, wii-ztünk, tévéztünk, beszélgettünk, nagyon kedvesek voltak, tolták elém a mindenféle sütiket stb. Apuka nagyon be akart mutatni valami barátjának, olyan valami állatkerti lakó, nem tehetek róla hogy fehér a böröm ... :)

Negyedik nap: KYOTO

2009-05-03T21:30:00.000-07:00

Ezen a reggelen, még talán izgatottabb voltam mint a többin összesen, talán akkor éreztem ilyen boldogságot, mikor Tokió felé haladva megláttuk a szépséges Fujit. Nem is boldogság ez, inkább valamifajta felemelö érzés, amikor el sem hiszed, hogy olyat élsz át, amiröl eddig csak álmodni sem mertél, mintha az egész csak egy csoda lenne, és tudod milyen fájdalmas lesz az ébredés...
Szóval ilyen érzésekkel indultam neki KYOTÓ-nak!!! Mivel? (mivel, hogy erröl álmodtam mindig) SHINKANSEN-nel :D Olyan boldog voltam, mint egy kisgyerek a vidámparkban (mint DisneySea-ben:D) Oszakától 10 perc (!) alatt ott voltunk Kyotóban, sima helyi járattal, kb egy óra lett volna. Pedig nem is mentünk sokkal, maximum olyan 200-al. (Van róla videó, de a blogspot még mindig nem üzemel rendesen -> még jó, hogy ez lenne a dolga...)

Kezemben, a kincset érö vonatjeggyel! Ilyen szép a Shinkansen kivülröl :)A kyotói föpályaudvar

A közlekedés korának futurisztikus üveg-acél székesegyháza :) Az 1997-ben átadott vonatállomás, sok vitát váltott ki ; egyesek valóságos támadásnak tekintették a város tradicionális épitészete ellen, mások lelkesedtek a hatalmas, tágas terekért és drámai vonalakért. Bárki bármit is mond, a hatalmas központi átrium lenyügözö látvány szerintem. Mozgólépcsö vezet fel a 11. emelet magasságában kiépitett kilátóteraszra. Számomra olyan volt, ahogy csak az eget lehetett látni a mozgólépcsö végén, mintha a mennyországba vezetne fel -- de hisz már amúgy is úgy éreztem magam -- :)Szinte otthon éreztem magam, annyi fehér embert láttam magam körül... nem hiába, aki egyszer megteheti hogy kijön Japánba, Tokió-ba és/vagy Kyotó-ba látogat el. (Bezzeg Oitá-t senki nem érdekli:D)

500 yenért vettünk buszbérletet, amit egész nap korlátlanul használhattunk. Eddig rendben volt, de a buszok mindenhol olyan szinten tömve voltak, ilyet még Tokióban sem láttam... Szabály szerint egymás lábán kellett állni, ez nem volt túl happy, de mindent Kyotó-ért, nem igaz? :)Elöször a Kiyomizu-dera templomba mentünk elAz ösi templomot 798-ban alapitották, de a mai épületek, 1633-ból származnak. Jishu jinja szentélyben, próbára tehetjük a szerencsénket a szerelemben: két, egymástól 18 m-re lévö kö között ha végig mész csukott szemmel, teljesül a vágyad, ha nem, örökre boldogtalan leszel. Nekem ha minden jól megy, teljesül a vágyam igy is úgyis, és nyitott szemmel sem vagyok képes egyenesen menni, szóval meghagytam a lehetöséget a reménytelebbeknek :) Inkább imádkoztam egy sort, ami fel lett véve videóra, de ugye a blogspot most nem beszámitható...A domboldalban emelkedö nagycsarnok óriási tornácát több száz pillér tartja. Ezt a képet már annyiszor láttam az interneten és mindenféle közösségi oldalakon, ide kb kötelezö elmenni, és amig eddig csak reménykedtem, h egyszer én is ott pózolhatok, megtörtént :) (minden vágyam igy teljesülne...)Otawa vizesés. Állitólag gyógyitó hatású. Én nem ittam belöle, nincs kedvem más után elkapni valamit :D Próbáltam a szamuráj kardos ürgéhez észrevétlenül közelebb kerülni, de nem annyira sikerült :)A templomtól lefele haladva a városban, már nagyobb volt a tömeg mint nálunk május elsején a ligetben, és persze minden nagyon drága volt ...Ebéd után elbuszoztunk az Aranypavilonhoz (Kinkaku-ji)Ez is Japán egyik legismertebb müemléke, aki ide nem jön el... Szerencsére szép napos idö volt, és a tóban is szépen visszatükrözödött a templom.Eredetileg egy sógun nyaralójának épült 1397-ben, de a sógun fia késöbb templommá alakitotta. 1950-ben felgyújtotta egy szerzetes, aki megszálottan rajongott az épület szépségéért (nem értem akkor miért kellett lerombolnia..) és a templom porig égett. (ajánlott olvasmány: Mishima Yukio: Az aranypavilon)A pavilong 1955-ben épitették újra, hüségesen követve az eredeti terveket. Az épületet vékony aranylemez burkolja (nálunk az etnikum már megszabaditotta volna töle).Ez az a hely, ahova szivesen beugrottam volna, nem törödve egy Isten harajával sem :)Vettem egy Omikuji-t (jóslat) és úgy teszek mintha felkötném, de igazából elraktam, mert kifogtam a legjobb jövendölést, minden szempontból a legjobbat jósolta, azt elszokás tenni, és csak a rosszat otthagyni a templom területén, hogy ne valósuljon meg. Este elmentünk Gion-ba, a gésanegyedbe, de sajnos Gésát nem láttunk, de igy is nagyon tetszett, nagyon hangulatos volt, teljesen a régi japánt hangulatát elevenitette fel, macskaköves utak, tolóajtós teaházak és éttermek. MesésLegutoljára ellátogattunk a Nijo-jo várba, ahova bemenni már nem tudtunk, csak a palotakert gyönyörü szép cseresznye virágait tekinthettük meg esti kivilágitásban. A kastély az elsö sógun, Tokugawa Ieyasu Kyotói rezidenciája volt. A parkot Kobori Enshu hires kertépitész, a teaceremónia mestere tervezte. Sajnos nagyon sötét volt és nem tudom rendesen fényképezni, de remélem azért látszik, hogy mi akar lenni a képeken :) Képzeljétek el, hogy egy csodálatos parkban, a cseresznyefák alatt sétálgattok, hihetetlenül szép és romantikus esti kivilágitásban. Akinek megadatik a lehetöség, hogy ide eljusson, mindenképpen párossával tegye (milyen jó lett volna ha Babuval sétálgathatok ott...)A kyotó torony éjszakai kivilágitásban. Kyotóban több mint 200 templom és szentély, 3 császári palota, tucatnyi kert és múzeum rejtözik, de én igy is hálás lehet a sorsnak, hogy akár csak egy napra is, de eljuthattam ide. Nem hazudok, ha azt mondom életem legszebb élményei idekötnek, Japánhoz... Szeretem a Hazámat, de ennyi boldogság és öröm, ennyi új, csodás élmény, összesen nem ért annyi otthon, mint itt 7 hónap alatt. (Miért érzem azt, hogy rossz helyre születtem?)

Harmadik nap: Himeji, Nara

2009-05-02T02:44:00.000-07:00

Április elsején, a bolondok napján, az idöjárás is megbolondult. Elindultam Himejibe, a vonaton nagyon meleg volt, viszont mire Himejibe értem, leszakadt az ég, nagyon erösen esett az esö, és hideg volt. Gondoltam magamra veszem az összes ruhát amit a táskámban találtam (random dolgok kerülnek belöle elö, ez egy varázs táska ám :D) Bementem a pályaudvarra, felöltöztem, sapka, kesztyü minden, kimegyek az épületböl: elállt az esö. Nem baj, még picit hideg volt, elindultam a vár irányába. Mire odaértem a várhoz, a nap kisütött, és újra meleg lett... öltözhettem át megint.

Egyébként Himeji nekem nagyon tetszett, szerintem azért is, mert szép napos idö volt, virágzott a sakura, és a Himeji vár szerintem se véletlenül érdemelte ki Japán legszebb kastélya cimet.

Himeji nem nagy város, kb 500ezer lakosa van, nincsenek se felhökarcolók, semmi jelegzetesség, de nem is kell, csak a vár megéri hogy látogatást tegyünk ebbe a városba.A vár neve: Shirasagi, azt jelenti, fehér kócsag. A hófehér épület fenséges megjelenésére utal.A Himeji várkastély egyike azoknak a kevés japán várkastélyoknak, ami eredeti formájában átvészelte az elmúlt évszázadokat. Az elsö eröd 1333-ban épült, a jelenlegi várkastélyt Toyotomi Hideyoshi emelte 1580-ban. Az évszázadok során 48 feudális uraság székhelye volt. A kastély öt emeletes. Nagyon meredek lépcsök vezettek fel az egyik emeletröl a másikra. Mivel ez a vár nem lett újjáépitve, természetesen lift sem volt, mint többi kastélyban.

Látkép a várból. Hihetetlen, hogy amint egyre több emeletet mentem felfele, annál jobban tisztul ki az ég. Annak ellenére, hogy reggel milyen csúnyának igérkezett az idöjárás, nagyon sokan voltak, rengeteg külföldi és sok sok japán. Sétáltam egy kicsit a vár parkjában, majd végig mentem a nyugati bástyán. A sakura virágzott, az idö nagyon jó lett, kék ég, fehér bárányfelhökkel, virág illat... Annyira jó érzés volt itt sétálni, és jól is jött, hogy egyedül voltam (kedves barátnöm nagyon fájlalta a lábát az elözönapi várakozások miatt) el tudtam merülni a gondolataimban, megállni egy kicsit, körbe nézni, és átérezni e csodálatos hely minden kis pontját, a kert és a vár szépségét, elképzelni ahogy 500 évvel ezelött kimono-s szamurájok sétáltak itt és tették a dolgukat. Vajon ök tudták, hogy ez a legszebb vár Japánban? :)A bástya belseje. Néhány helyen azért fel lett újitva. De a bejáratnál igy is le kellett venni a cipöt, belebújni egy csini, 5 számmal nagyobb, piros papucsba, a cipöt pedig hurcibálhattad magaddal egy zacskóban. Annak ellenére, hogy lefagyott a lábam, és nem akarok belegondolni hogy kin volt az a cipö elöttem, nagyon jó dolognak tartom, sikerekes megvédik a már oly sok évszázadokon át félve örzött épületet, és ritkábban kell takaritani :) A japánoknak egyébként a mániájuk, a leveszem a cipöt ahogy átlépem a küszöböt, dolog. Egy átlagos japán házban, legyen az kertes ház, vagy panel, a bejárati ajtó lejjebb van, mint a lakás szintje, tehát van egy kis lépcsö felfele mikor belépsz, ott kell levenni a cipöt, szigorúan. Nincs cipövel berohanunk a kulcsért, és a kutya lábát is letörlik mikor bejön a sétából, és a kutya alapvetöen nem rohangál ki be a lakásban... (kicsit elkalandoztam a vártól, sorry)Ez a kedvenc képem A vár után átmentem a Koko-en kertbe, ami az erödhöz tartozó egykori szamurájnegyed rekonstrukciója. A park 9 Edo stilusú (akkori korszak: Edo kor, szamurájok stb) kertböl áll, két tó, patak, teázólugas tarkitja.A park nagyon szép volt, alapból is imádom a japán kerteket, de eddig ez messze vitte a pálmát. A kertnek nagyon idilli hangulata volt, szivesen elüldögéltem volna még ott, elmélkedni rajta, hogy jaj de jó, 4 hónap múlva már csak a Margitsziget japán kertjében üldögélhetek (jó az) ...Jobb hijján, nekem kellett fotózatnom magam. Igazából nem tudom minek, jaj de jó ott jártam? Azt tudom amugy is... de vicces volt, kicsit sem néztek furán, hogy a kedves gaijin (kivülálló ember =külföldi) milyen jól elvan...A kis pontyokkal teli tavacska fölötti hidacska a halálom. Ha belepusztulok is lesz egy ilyen a kertemben :)Akit ez nem inditt be ... Szivesen elfalatozgatnék azon a kis tornácon :)Himeji állomásDélután kettökor visszavonatoztam Oszakába, ahol kedves barátnöm már várt rám, és elmentünk Narába. A narai állomáson találkoztunk Kawai san unokatesójával, beültünk egy taxiba és elmentünk a Todaiji-be (!) Kawai san unokatesója nagyon jófej csaj olyan durva Oszaka-i dialektussal, hogy ilyet még keresve sem lehetne találni. Kb semmit nem értettem abból amit mondott, olyan szlengesen beszélt, kicsit már parasztos is volt :) De ezt ök is beismerik, hogy nem túl szép dialektust használnak :)

A Nara parkban, kb 1200 özike él. Az Istenek hirnökeinek tartják öket számon, igy szabadon kóborolnak a területen élelmet kunyerálva a turistáktól. Nandai-mon kapu A Todai-ji templom Nagy Buddha csarnoka a világ legnagyobb faépülete. Amit pedig a csarnokban öriznek: A Nagy Buddha szobor, a világ egyik legnagyobb bronzszobra.Az eredeti szobor 746-ban készült, de az Edo korban újra kellett önteni. A több mint 16 m magas képmás 437 tonna bronzot és 130 kg aranyat tartalmaz. Az évszázadok során a Buddha több földrengést és tüzvészt túlélt, csak a fejét kellett néhányszor kicserélni. A szobor háta mögött, van egy faoszlop, alján egy nyilással, melynek nagysága a legenda szerint megegyezik a Nagy Buddha orrlyukának átméröjével. Akinek sikerül átvergödnie a nyiláson, az eléri a megvilágosodást. Én nem próbáltam meg, de jót szórakoztam a sok okos felnötten, akik bebújtak, majd beszorultak, és úgy kellett öket kihúzni :D Vajon hányszor kell hozzájuk riasztani a tüzoltókat? :)Ezután jó sok séta után elmentünk a Kasuga Taisha nevü Shinto szentélyhez, ami szintén világörökség része. Mire odaaértünk már besötétedett, a lányok kezdtek félni, de azért csak mentünk tovább...A szentélyt a 8. században alapitotta a Fujiwara család. A szentélyt erdö veszi körül, és a környéken szent szarvasok kóborolnak. Ez egy kicsit félelmetes volt, már alapból is ahogy a szentélyhez vezetö ösvényt szegélyezö több száz kölámpás mellett elmentünk kicsit hátborzogató volt, föleg hogy a bejáratnál egy özike várt minket, aki mintha oda gyökereztek volna a lábai, nem mozdult, mintha várna valakire, vagy látna valamit, amit mi nem... Én is szerettem volna egy üzenetet otthagyni, de ugye már zárva volt.. :(Narának a kis kabalafigurája
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy eljuthattam ebbe a két csodálatos városba, azt sajnáltam, hogy több idöm nem volt, de nem baj, igy is láttam sok mindent, és új emlékeket, tapasztalatokat gyüjthettem ezeken a fantasztikus, fenséges helyeken.

Második nap - Universal Studios

2009-04-30T04:31:00.000-07:00

Reggel korán felkeltünk és mentünk a Universalba! Hatalmas nagy vidámpark, Oszaka válasza a Tokiói DisneyLandra (ami sztem sokkal jobb)

Nagyon rikitó vonattal, többszörös átszállogatások és sok sok pénz kiadása után végre megérkeztünk a parkba. Annak ellenére, hogy hétköznap volt, nagyon nagyon rengeteg sokan voltak...Már a bejáratnál tudtam mi lesz az amire nem fogok felülni: :)A park természetesen nagyon jól be volt rendezve, mint a DisneySea, teljesen élethü volt minden, szólt a zene mindenhonnan és persze hatalmas nagy tisztaság voltA hullámvasút, aminek leejtöje majdnem 90 fokos szöget zár be és nagyon nagyon magas...Látni lehet az óriáskereket a távolban, meg a hidat, ahol elözö nap voltunk Elöször a Pókemberre ültünk fel, 3D-zos, szimulátoros vasút, olyan szinten féltem h nem mertem felrakni a 3D-s szemüveget :) Történet lényege az volt, h jön a gonosz, pókember megment, amikor viz volt, rádfröccsent a viz, amikor tüz volt, tényleg tüzet csinántak, mintha alapból nem lett volna melegem a halálfélelemtöl... mikor zuhantunk tényleg olyan volt mintha esnék lefele, a szél, a mozgás, minden, nagyon be voltam parva...Ott félek az elsö sorban :D A Waterworld c film alapján készült elöadás: ez is nagyon élethü volt és persze mindenki csurom viz lett. A filmet nem láttam, nem tudom milyen az eredeti, de a japán elöadásmód és ordibálás, nem annyira fogott meg :)A Cápa c. film utánzata lényegében az volt, h beültünk egy csonakba, h elmegyünk sétahajókázni, persze jött a cápa mindenhonnan, az idegenvezetönél pedig teljesen véletlen volt egy puska... Elég rosszul adta elö magát.... Oroszlánok egymás között a sárgaköves úton Persze Kawai sannal, minden idiótaságot felpróbáltunk az összes ajándékboltban :D A tó itt is nagyon szépen ki volt alakitva, mint a DisneySea-ben, csak minden sokkal kisebb volt...A jurassic parknál több mint 2 ótát álltunk sorba... egyébként mindenhol másfél óra volt a minimum várakozási idö, és 3 perc az adott játékon, szóval elég hamar nagyon ideges lettem és elment a kedvem az egésztöl... pedig még az idö is esös volt...Nagyon fancy esökabátban, miután lezuhantunk és megmenekültünk a Dinóktól A dinók szeretik a Kolát (2x-es áron, mint kint)Este az egész parkot lezárták és hatalmas nagy felvonulás volt, ami alatt legalább gyorsabban bejutottunk minden helyre :D

Itt van még néhány kép a bohóckodásainkról: ETVissza a jövöbeJurassic ParkFriss Shrek házasokként

Szóval összességében nem tetszett annyira, nagyon drága volt a belépö, drágább mint a Disney, nem volt sok játék, és mindenhol több órát kellett sorban állni, kb a semmiért... de azért örülök, hogy eljutottam ide is, egyszer majd Amerikában is kipróbálom :)
(Vidók késöbb, jelenleg nem beszámitható a blogspot... (sosem az, mindig akkor kell leállnia mikor irni akarnék...))